Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok. (Márk 7:21)
Ezek a versek (21-23) tovább erősítik azt az igazságot, hogy a szívünk nem pusztán a szellemünket tartalmazza. Még a keresztények is küszködnek olyan dolgokkal, mint a gőg és a bolondság, melyekről Jézus azt mondja, hogy a szívből jönnek ki. Biztosan mondhatjuk, hogy újjászületett szellemünk nem forrása ezeknek a bűnöknek, ezért a szív több, mint a szellemünk.
A szellem szót az Írás többféle módon alkalmazza. Leggyakrabban Isten Szellemére vagy az emberek szellemére utal. Ennek megfelelően vagy a Szent Szellem személyére, vagy pedig a mi három részből álló lényünk szellemi részére utal. (1. Tesszalonika 5:23.) A szellem szó ugyanakkor egy mentális állapotot is jelölhet. Az Efézus 1:17-ben Pál azért imádkozott, hogy ami már igaz volt a szellemünkben, az legyen a mentális, elmebeli állapotunk is. Azért imádkozott, hogy szabaduljon fel a lelkünkben az, ami jelen van már a szellemünkben.
A keresztény élet nem valamiféle kísérlet arra, hogy több hitet szerezzünk, több kenetet, vagy hogy közelebb kerüljünk Jézushoz. Ezeket a dolgokat már a maguk teljességében bírjuk. Csupán egy kijelentésre van szükségünk arról, ami már a miénk. Ennek megértése rengeteg belső vívódástól és kételytől szabadíthat meg. Sokkal könnyebb ugyanis valamit felszabadítani, ami megvan, mint valamit megpróbálni megszerezni, ami nincs meg. Miért kételkedne valaki abban, hogy megkaphat valamit, ha az a valami már az övé?
Krisztuson keresztül már áldott vagy az összes szellemi áldással. (Efézus 1:3.) Amit tenned kell csupán az, hogy birtokba veszed a tulajdonod, ezt pedig úgy teszed, hogy megújítod az elméd Isten Igéjével. Az Ő Igéje mondja el számodra, hogy ki vagy és mid van. Miután megismered, hogy mid van, akkor a szellemed és lelked egyszerű többséget fog alkotni benned, és tested meg fogja tapasztalni Isten életét, amit a szellemedbe helyezett.
(A Már a tiéd című könyv bővebben foglalkozik a témával.)