Isten békessége Július 19.
Lk 10,5-6 Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!
(Lk 10,5)
Jézus azt mondta, hogy követői békességet vigyenek és hagy janak hátra, bárhová mennek is. Minden keresztény békes-ségben van Istennel Jézus Krisztuson keresztül (Róm 51). Amikor bemegyünk egy terembe, függetlenül attól, hogy mi zajlik az emberek között, Isten békéjét hozzuk el számukra. Akár elfogadják, akár nem, jelenlétünkkel, szavainkkal, cselekedeteinkkel felajánljuk ezt a számukra.
A békesség ugyanakkor a Szellem gyümölcse, amely saját szel lemünkben él, így mindig jelen van bennünk. Elménk, érzelmeink és testünk belekerülhet a világ zűrzavarába, ám bensőnkben mindig Isten békéjéhez juthatunk. Péter arra bátorított, hogy minden esetben az Úrra vessük terheinket (1Pt 5,7), mivel tudta, hogy a gondok távol tartanak Isten békességétől. Amikor eltávolítjuk a gondokat, a békesség szaba don áramolhat elménkbe, lelkünkbe és testünkbe.
Sok hívő békességet kér Istentől, hogy megszabaduljon a gondja itól. Azonban nem így működik a dolog. Hit által gondjainkat az Úrra vetjük, ezután az Ő békéje felszabadul a szívünkben, és elárasztja lé nyünk többi részét is. Azok a keresztények, akikben nincs Isten békéje, nem vetették gondjaikat az Úrra, vagy nem „felejtették” ott. Az emberi békesség csak a problémák hiánya esetén tapasztalható meg, de Isten békessége független a körülményektől, és végtelenül ha talmasabb minden problémánál, ami ma adódhat. Isten neked adta az Ő természetfeletti békéjét, hogy élvezd azt, és vidd el másoknak is.