Isten hangja 

Isten hangja                                                                           Szeptember 3. 

János 12,28: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre hang hallatszott az égből: Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” (RÚF) 

JÁNOS 12,20-28 

Az evangéliumokban ez a harmadik alkalom, amikor az Atya hallható hangon beszélt Jézushoz vagy Jézusról. (Először akkor, amikor Jézus bemerítkezett a Jordán folyóban, másodszor pedig Jézus színeváltozásakor.) Ez a vers világossá teszi, hogy egy hang volt, amelyen az Atya beszélt; ugyanarról az eseményről azonban különböző beszámolók keletkeztek. Néhányan hangot hallottak, és azt hitték, hogy egy angyal szólt. Mások mennydörgésnek vélték. 

Ez azt szemlélteti, hogy „a nem szellemi ember pedig nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak szellemi módon lehet azokat megítélni”. (1Kor 2,14; RÚF) A megkeményedett szívű testi ember mindig talál valami természetes magyarázatot a természetfelettire – még akkor is, ha hallható hangot hallott Istentől. 

A kemény szív visszatart minket attól, hogy észrevegyük a szellemi igazságokat, és megakadályozza, hogy megértsük azokat. Ha valaki nem érti Isten Igéjét, a Sátán nem ütközik ellenállásba, amikor el akarja lopni. A kemény szív gátolja az emlékezést. Ez nem azt jelenti, hogy valaki nem tudja felidézni a tényeket vagy az igéket, hanem elfelejti a tanult szellemi leckéket. Egyesek idézhetik az igéket, vagy emlékezhetnek arra, hogy miről szólt a prédikáció, de megkeményedett szívük miatt nem tudják felfogni a benne rejlő szellemi életet, vagy észben tartani, amit felfogtak. 

Jézusnak nem kellett hallania Istennek ezt a hallható hangját, mert biztosabb prófétai szó állt a rendelkezésére, mint Isten hallható hangja a mennyből. (2Pt 1,18-20) Jézus ismerte az ószövetségi írások „hangját”, amelyek Krisztus megdicsőüléséről szóltak, és hallotta az Atya hangját a szívében is, mint annyi más alkalommal. Ez a hallható hang nem azért jött, hogy megerősítse Jézust, hanem azokhoz szólt, akiknek volt fülük a hallásra, hogy higgyenek.