Isten kegyelmének sáfárai Augusztus 4.
Lk 12,42
Az Úr így válaszolt: „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel,
hogy idejében kiadja élelmüket?
(Lk 12,42)
A sáfár olyan személy, akit azzal bíztak meg, hogy más javaival, ügyeivel foglalkozzon. A sáfár által ellenőrzött tulajdon nem a sajátja, és nem is tehet vele bármit, amit éppen szeretne. Azt várják tőle, hogy a megbízója kívánsága szerint cselekedjen. A bankár is egy sáfár.
Mások pénzét bízták rá. Szabadságot kapott arra, hogy bölcsen befektesse a pénzt oly módon, hogy az hasznot hoz zon a betéteseknek és a részvényeseknek, de börtönbe küldik azért, ha csak úgy elveszi a pénzt, és saját magára költi. A bankár elszámoltat ható (Lk 16,2) azok felé, akik a pénzüket rábízták mint sáfárra. A pénz nem az övé, bár a kezelésébe került. Ez a példázat és más igék is (1Kor 4,1; Tit1,7; 1Pt 4,10) a hívőket Isten kegyelmének sáfáraiként mutatja be.
A vagyon, a talentumok és képességek, melyeket birtoklunk, valamint Isten szeretetének kijelen tése, amelyet kaptunk, nem a sajátunk, amivel azt tehetünk, amit csak akarunk. Istentől kaptuk ezeket a dolgokat, ezért Neki számolunk el ezeknek az ajándékoknak a helyes vagy helytelen használatával. Alap vetően fontos észben tartanunk ezt, hogy teljesíthessük Isten iránti kö telességünket mint az Ő „sokféle kegyelmének” sáfárai. Légy ma Isten kegyelmének bölcs sáfára! Mutasd meg mások szá mára azt a szeretetet és megbocsátást, amit Tőle kaptál, és állítsd közép-pontba Őt mindenben, amit mondasz és teszel!