Isten kegyelmének sáfárai

Isten kegyelmének sáfárai                                                                                                 Július 15. 

Lukács 12,42: „Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?” (RÚF) 

LUKÁCS 12,42 

A sáfár olyan személy, akit valaki más vagyonának vagy ügyeinek intézésével bíztak meg. Az általa kezelt javak nem az övéi, és nincs joga arra, hogy a tetszése szerint bánjon velük. Annak a kívánságát kell teljesítenie, aki sáfárrá tette őt. A bankár sáfár. Mások pénzét bízták rá. Szabadsága van arra, hogy bölcsen befektesse ezt a pénzt, úgy, hogy az a betéteseinek és a részvényeseinek hasznot hozzon, de börtönbe kerülne, ha elvenné az összes pénzt és egyszerűen magára költené. A sáfár elszámolással tartozik (Lk 16,2) valaki másnak a pénze felhasználásáért. A pénz nem az övé, jóllehet az ő birtokában van. 

Ez a példázat és más igerészek (1Kor 4,1; Tit 1,7; 1Pét 4,10) Isten kegyelmének sáfáraiként ábrázolnak minden hívőt. A birtokunkban lévő javak, talentumok, képességek és az a kinyilatkoztatás, amit Isten szeretetéről kaptunk, nem a sajátunk, és nem rendelkezhetünk velük a kedvünk szerint. Mindezt Istentől kaptuk, tehát felelősséggel tartozunk Neki ezeknek az ajándékoknak a helyes vagy helytelen használatáért. Ennek szem előtt tartása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy teljesítsük Isten iránti kötelezettségünket – mint az Ő „sokféle kegyelmének” sáfárai.