Isten szeret téged

Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül.” (Máté 18:14)

A Biblia egyik legnagyobb, ugyanakkor az egyik legnehezebben felfogható igazsága, hogy Isten megkülönböztetett módon szeret bennünket. Nem pusztán szánalmat érez irántunk, vagy valamiféle erkölcsi kötelességből akar megmenteni bennünket. Azért mentett meg bennünket, mert elképzelhetetlen mértékben szeret. (János 3:16.) Szereti az embert. Még azokat is szereti, akik eltévedtek. Ahogy Jézus egyik hasonló példázatában mondta (Lukács 15:7): Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”

Miután megtapasztaltuk Krisztus életet megváltoztató erejét, mutatkozik egy tendencia arra, hogy szigorúak és türelmetlenek legyünk azokkal szemben, akik továbbra is Jézus nélkül élik az életüket. Időnként megfeledkezünk arról, hogy Isten szeretete és jósága volt az, ami megtérésre vezetett bennünket (Róma 2:4), és kárhoztatók, ítélkezők leszünk az elveszettekkel szemben. Ez nem az a hozzáállás, amit Jézus tanúsított, és nem is az, amit tőlünk látni szeretne.

“Még amikor szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Isten hosszú tűrése akkor is a javunkra munkálkodott. Elnéző, türelmes és kedves volt felénk.  Isten bővölködött jóakaratban, együttérzésben és segíteni akart nekünk. Velünk való bánásmódjában kedvességet, együttérzést és megbocsájtást tanúsított.

Bőségesen ellátott bennünket, hogy enyhítse bűneink okozta nyomorúságunkat. Úgy tette ezt, hogy életet adott a halál helyén. Krisztus által biztosította ezt az üdvösséget. Kegyelemből, kedvességből, az Ő kitüntetett figyelmessége által nyertünk üdvösséget. Mindez Isten minden mértéket felülhaladó szeretetének volt az eredménye, amivel bennünket szeretett, mindig a javunkat és előrejutásunkat keresve.” (Efézus 5:2, parafrázis fordításban)

Bármi is történik ma veled, emlékezz arra, hogy mennyire szeret téged Isten!