Február 19. – Isten szeretete reményteljes

1. Korinthus 13:1-13

Mindent remél. (1. Korinthus 13:7)

A reménytelenség rettenetes dolog. Isten Igéje azt mondja: “Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.” (Példabeszédek 29:18.) A remény hiánya áll a legtöbb – ha nem valamennyi – önpusztító tevékenység mögött, amit manapság látunk. Azoknak, akiknek nincs erős hite a jövőben, azok elvetik a mát, és nem törődnek a lehetséges következményekkel. Az ember romboló szokásai a kétségbeesésben és a reménytelenségben gyökereznek. Jézus a bolond példázatát használta annak illusztrálására, amikor valaki nem rendelkezik jövőképpel: “pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” (Lukács 12:19.) Aki egy szemmel sem tekint a jövőre, annak szembe kell néznie a pusztulással.

Mi az oka annak, hogy a társadalom nagy része remény nélkül él? Azért, mert a valódi reménység forrása Isten szeretete, és igazi éhínség tapasztalható napjainkban Isten szeretetére. Összességében a vallás Isten szentségéről és az ember viszonylagos érdemtelenségéről beszél nekünk, de Isten szeretete nem jelenik meg valóságosan a legtöbb ember szívében – még a keresztények életében sem. A szerencse és a sors nem idéz elő reménységet. Valódi és tartós reménység csak abból fakad, ha személyesen ismerjük a szerető Istent, aki mindent a javunkra munkál (Róma 8:28).

Istennek tökéletes terve van az életedre. Függetlenül attól, hogy jelenleg hol vagy, mennyire tértél le a számodra kijelölt útról, Isten tökéletes tervvel rendelkezik számodra. (Jeremiás 29:11.) Annak ellenére szeret, hogy mit, vagy mit nem tettél. Ahogy hinni kezdesz ebben, remény támad a szívedben.