Isten válaszol az imára 

Isten válaszol az imára                                                           Augusztus 16. 

Lukács 18,7: „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”  (RÚF) 

LUKÁCS 18,1-8 

Ez nem egy pontos hasonlóság Isten és az igazságtalan bíró között, amely arra tanít minket, hogy addig kell zaklatnunk Istent, amíg ki nem fárasztjuk és nem teljesíti a kérésünket. Jézus inkább szembeállítja az imáink meghallgatására irányuló készségét az igazságtalan bíró vonakodásával. A példázat ellentétet fejez ki, nem hasonlóságot. 

Nemcsak Isten van itt nekünk, aki igazságos bíró és gyorsan bosszút áll a választottaiért, hanem Jézus is, a szószólónk, a védőügyvédünk, aki mindig közbenjár értünk. Van azonban egy ellenségünk (az ördög), ő pedig folyamatosan vádol minket, és hamisan ábrázolja Istent (a bírót). Emiatt az emberek feladják, ellankadnak, és még csak nem is tárják az ügyüket Isten elé, mert kételkednek abban, hogy válaszolni fog nekik. 

Jézus azt mondja, hogy Atyánk nem igazságtalan bíró, akire nyomást kell gyakorolnunk, hogy helyesen cselekedjen. Sokszor jobban bízunk az emberekben – és abban, hogy készek azt tenni, ami helyes –, mint amennyire Istenben bízunk. Sátán megtévesztett minket azzal kapcsolatban, hogy Isten hajlandó-e meghallgatni az imáinkat. Jézus pedig ezzel a példázattal cáfolja a hazugságot. Ő arra bátorít minket, hogy imádkozzunk, kérjük Istent, és ne kételkedjünk abban, hogy hajlandó teljesíteni a kéréseinket. Nem jó teológia azt tanítani, hogy addig kell zaklatnunk Istent, amíg nem enged a nyomásunknak. 

Ennek az özvegynek a cselekedetei dicséretre méltóak voltak. Tudta, hogy mi az, ami jogosan az övé, és nem volt hajlandó nemleges választ elfogadni. Ha ilyen magabiztosak és elszántak tudunk lenni, amikor igazságtalan emberekkel van dolgunk, mennyivel inkább ki kell tartanunk az ördög mesterkedése ellenére, amikor hűséges Atyánkhoz fordulunk. Bízhatunk benne, hogy Ő mindig a segítségünkre siet.