Isten válaszol imáinkra

Az özvegyasszony és a hamis bíró történetében Jézus nem azt mondta, hogy Atyánk igazságtalan; nem mondta, hogy Istent egészen addig szükséges zaklatnunk, amíg végül ki-merül, és kérésünket végre teljesíti azért, hogy megszabaduljon tőlünk! Jézus csak szembeállította a kétféle viszonyulást: Isten hajlandóságát, hogy imáinkat megválaszolja, szemben a hamis bíró vonakodásával, hogy teljesítse az özvegyasszony kérését. Nemcsa Istenünk van, aki igazságos Bíró, aki gyorsan elégtételt szerez a választottak számára, de Jézusunk is van, aki szószólónk és ügyvédünk.

Mindig közbenjár értünk. Ellenségünk (az ördög) folya matosan vádol bennünket, és torz módon mutatja be Istent (a Bírót) számunkra. Ez arra késztethet bennünket, hogy feladjuk, és még csak ne is említsük ügyünket Istennél, mivel kételkedünk abban, hogy Ő vá laszol nekünk. Azt tanítani, hogy Istent addig kell „szekálnunk”, amíg végül meg teszi, amire szükségünk van, nem helyes teológia. Jézus kijelentette: Atyánk nem egy igazságtalan bíró, akire nyomást kell gyakorolni, hogy jót cselekedjen. Sátán csapott be bennünket azzal a gondolattal, hogy Isten nem hajlandó megválaszolni az imáinkat.

Jézus ezt a hazugságot támadta meg példabeszédével. Arra bátorított bennünket, hogy azzal a tudattal kérjünk és imádkozzunk Istenhez, hogy Ő szeret bennünket, meg kíván áldani bennünket, és megválaszolja kéréseinket. Az özvegyasszony cselekedete igazán dicséretes volt. Tudta, hogy mi az ő jogos tulajdona, és elutasította még a gondolatát is annak, hogy a válasz „NEM” lesz. Ha ennyire magabiztos és eltökélt lehetsz az igazságtalan emberekkel szemben, akkor mennyivel biztosabb lehetsz, amikor hűséges Atyádhoz mész! Tudhatod, hogy ma is minden esetben érted áll ki.