Isten választása, vagy a miénk?

De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” Péter ekkor így szólt hozzá: “Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” (Máté 14:27-28)

Fontos elemeznünk Péter kijelentését.  Péter megdöbbent, amikor Jézust látta a vízen járni, rögvest ő is járni akart a vízen. Bár semmi rossz nem volt a kívánságával, a Jézushoz intézett kérése teljesen rossz volt. Nem kérdezte meg az Úrtól, hogy vajon akarja-e, hogy a vízen járjon, és azt sem kérdezte meg, hogy vajon ez az ő hitén állt-e. Ehelyett azt mondta: “Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” Mit kellett volna erre Jézusnak mondania? “Nem én vagyok. Ne gyere.” 

Nincs az Írásban további példa arra, hogy valaki a vízen járt volna. Jézusnak határozott oka volt arra, hogy a vízen járt, Péter viszont egyszerűen azt akarta látni, hogy vajon ő is meg tudja-e csinálni. Ez a történet megmutatja számunkra, hogy Isten megenged nekünk bizonyos dolgokat, melyek nem az Ő tökéletes akaratából vannak.

Sokszor saját imánkat akadályozzuk azzal, ahogy Istentől kérünk dolgokat. Azt mondjuk: “Akarod, hogy A vagy B dolgot cselekedjem?” Lehet, hogy az Úr azt akarja, hogy egyiket se tegyük meg. Egy harmadik, C verziót kellene ajánlanunk neki. Vagy még jobb lenne, ha az egész helyzetet az Ő kezébe tennénk, és megkérdeznénk, hogy mit kíván tőlünk?

Ma arra bátorítalak téged, hogy bízz Isten bölcsességében, és engedd meg Neki, hogy Ő válasszon. Lehet, hogy ezzel megóv téged az elsüllyedéstől.