Istené a bosszúállás

Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül. (Lukács 17:2)

Isten személyes ügyének tartja gyermekei üldözését. Az Apostolok Cselekedetei 9:4-ben, amikor Jézus megjelenik Saulnak a damaszkuszi úton, és beszél vele a szentek üldözéséről, Jézus ezt mondja: “Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saul közvetlenül nem üldözte Jézust, de üldözte Jézus szentjeit. Ennek ellenére Jézus ezt mondja: “Miért üldözöl engem?” Az Isten gyermekeit üldöző ítélete nem mindig akkor érkezik, amikor az üldözés történik, hogy megakadályozza az üldözöttek szenvedéseit, de ahogy ez a figyelmeztetés is nagyon egyértelművé teszi, Isten megbosszulja az Övéit. (Róma 12:19.)

Hagyni Istent, hogy Ő védjen meg bennünket, hitünk kérdése. Ha nincs Isten, aki felelősnek tartja az embereket cselekedeteikért, akkor másik orcánk odafordítása a lehető legrosszabb választás lenne. De ha van Isten, aki azt ígéri, hogy a bosszúállás az Övé, és meg fog fizetni, akkor a dolgok saját kézbe vétele az Őbenne és Szavában való hit hiányát mutatja.

Nem feladatunk, hogy a dolgokat a saját kezünkbe vegyük és megvédjük magunkat. “A bosszúállás az enyém; én megfizetek, mondja az Úr.” (5. Mózes 32:35, 36; Róma 12:19; Zsidó 10:30.) Azért küzdeni, hogy magunkat tisztázzuk, valójában a hit hiányát mutatja abban, hogy Isten megtartja az ígéreteit. Továbbá szellemi rövidlátást jelent, mivel csupán a jelen pillanatra koncentrál, ahelyett, hogy az örökkévalóság szemszögéből nézné a dolgokat.

Jézus nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot, és nem is rója fel az emberek ellen bűneiket. Ugyanezt kellene nekünk is tennünk. Ha valaki kihasznál téged, elárul vagy megrágalmaz, csak emlékezz arra, amit Jézus Saulnak mondott: “Bármit mondasz és teszel az Én követőimmel, Nekem mondod és Velem teszed!” Mennyei Édesapád mindent tud, és meg fog védelmezni téged.