És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. (Máté 17:2)
Érdekes összehasonlítanunk Jézus és Mózes átváltozását. Jézus arca olyan fényes volt, mint a nap és a ruhája, mint a fény. Ez a jelenség bizonyára meghaladta azt, amit Mózes tapasztalt, mégis Jézus arca nem világított tovább, amikor visszatért a hegyről, míg Mózesé igen.
Mózes arca Isten dicsőségét tükrözte vissza, Jézus azonban Isten dicsősége volt. (János 1:14, Zsidó 1:3.) Mózes leplet tett az arcára, hogy elfedje Isten dicsőségét (2. Mózes 34:29-35), hogy a nép ne féljen hozzá jönni. Jézus teste volt a lepel, amely magába zárta a dicsőségét. Az átváltozáskor elhúzta a test leplét, így a tanítványok megpillanthatták azt a dicsőséget, amivel az Atyánál rendelkezett, mielőtt a világ lett. (János 17:5.) Jézus halálakor testének leple kettévált, így adott szabad belépést nekünk Isten dicsőségébe. (Zsidó 10:19,20.)
Szükséges, hogy Jézus halálához és feltámadásához hasonlóvá váljunk. Nem koncentrálhatunk pusztán arra, hogy halottak vagyunk a bűnnek, miközben elhagyjuk, vagy másodlagossá tesszük azt, hogy élünk Istennek. Azt feltételezzük, hogy ha meghalunk a bűnnek akkor a Krisztusban való élet automatikusan jönni fog. Ez nem igazabb annál, hogy a fizikai halál automatikusan fizikai feltámadást eredményez. Istennek kell élnünk, hogy meghalhassunk a bűnnek.
Isten azt akarja, hogy élj Őbenne ma. Az szeretné, hogy tudd ki vagy Krisztusban és járj abban a dicsőségben, melyet a feltámadott Krisztus rajtad keresztül él. Száznál is több igei utalás van arra, hogy az Úr jelenléte benned lakik. Pillants bele az Igébe és lásd meg, hogy mit mond rólad!