Istenre támaszkodj, ne az ajándékaira Október 31.
Márk 11,2: „És így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide!” (RÚF)
MÁRK 11,1-6
A Szellem ajándékai nem arra valók, hogy helyettesítsék az Úrba vetett hitünket. Nem szabad egy szellemi ajándékkal rendelkező személytől annyira függnünk, hogy elhanyagoljuk a saját szellemi növekedésünket és érettségünket. Bármit megkaphatunk az Úrtól anélkül, hogy a Szellem ajándéka egy másik személyen keresztül működne, ha tudjuk, hogyan kell hinni. Jobb közvetlenül az Úrra támaszkodni, mint valaki másban bízni, aki valamilyen ajándék birtokában van.
Mi történne akkor, ha nem lennének ezek az ajándékok, csak a saját hitünkön keresztül kaphatnánk Tőle? Lennének újjászületett emberek, akik korábban halálos betegségben szenvedtek, de nem lenne elég idejük arra, hogy növekedjenek és átvegyék a gyógyulást. Meghalnának, ha nem lennének hívők, akik közbenjárnának értük, vagy ha nem imádkozna értük valaki, aki a gyógyítás ajándékával rendelkezik. Azért adta az Úr ezeket az ajándékokat – hogy bátorítson és életben tartson minket, hogy minél hamarabb éretté váljunk.
Az is helytelen, ha az egyén nem érik meg az Úrba vetett személyes hitében, és nem válik függővé az ajándékoktól. Nem jó, ha valaki csodát él meg egy másik ember imája által, majd küszködik tovább, amíg legközelebb ugyanaz a tehetséges lelkész a városba nem jön. Az Úr azt akarja, hogy ezeken az ajándékokon keresztül megkapjuk az Ő erejét, majd meg kell érnünk ahhoz, hogy magunktól is ezekben járhassunk. Az ajándékoktól való függésen túl képesek vagyunk megérni arra, hogy közvetlenül Istentől halljuk és kapjuk. Azonban egyikünk sem fogja soha elérni az Úrban való érettségnek azt a szintjét, ahol már nincs mit tanulni vagy kapni. Hagyd, hogy Ő tanítson téged ma az Igéjén keresztül.