Jézus, a szolga   

Jézus, a szolga                                                                                                            Szeptember 21. 

Márk 12,29: „Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (RÚF) 

MÁRK 12,28-30 

 Jézus többször is hivatkozott istenségére, ezért a zsidók meg akarták ölni. Az 5Mózes 6,4-et idézte: „Az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (RÚF) Nincs két vagy három Isten, Jézus mégis azt állította, hogy Ő éppen úgy Isten, mint az Atya. Ez az egység nagy rejtély, és meghaladja az emberi megértést, de elfogadhatjuk és elhihetjük. 

Mielőtt testet öltött volna, Jézus Isten formájában volt. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.” (Jn 1,1; RÚF) Jézus a testben megjelent Isten. (1Tim 3,16) Ő azonban nem követelte isteni jogait, és nem ragaszkodott hozzájuk, hanem félretette ezeket a jogokat és kiváltságokat, hogy szolgai formát ölthessen, és hasonlóvá váljon az emberekhez. Megalázta Magát, és mindhalálig engedelmeskedett az Atyának. Ez volt a végső áldozat, amely teljesen azonosította Jézust az emberekkel, és lehetővé tette Istennek, hogy megváltsa az emberiséget. Jézus úgy halt meg a kereszten, mint egy bűnöző.

Ezzel beteljesítette az 5Mózes 21,23-ban olvasható ószövetségi próféciát és a saját testében hordozta az átkunkat. Megváltott minket az átoktól, megnyitotta előttünk a megigazulás isteni áldását a Krisztusba vetett hit által, és nekünk adta a Szent Szellem ígéretét. (Gal 3,13-14) A Teremtő teremtménnyé lett, az Úr szolgává, a Magasságos a legalacsonyabb rangúvá – Isten irántunk való nagy szeretete miatt.