Jézus kihívást intéz a szadduceusokhoz 

Jézus kihívást intéz a szadduceusokhoz                                                                                                                                            Május 23. 

Máté 16,1: „A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt, és kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik.” (RÚF) 

MÁTÉ 16,1-4 

A szadduceusok politikai és vallási természetű zsidó szekta volt (ApCsel 5,17), amely leginkább a népszerűbb párttal (a farizeusokkal) szembeni ellentétéről volt ismert a különféle tanításbeli és politikai kérdésekben megnyilvánuló különbségek miatt. A szadduceusok elutasították a farizeusok szájhagyományát, mivel ők „hegyet emeltek” a súlyos és elhordozhatatlan törvényekből, és csak az írott törvényt fogadták el. Az Ige szerint azt hitték, hogy „nincs feltámadás, sem angyal, sem szellem”. (ApCsel 23,8) Josephustól megtudjuk, hogy a szadduceusok úgy hitték, hogy a lélek a testtel együtt elenyészik (A zsidók története XVIII. 1.4), ezért a túlvilágon nem kaphat sem büntetést, sem jutalmat (A zsidó háború II. 8.14). 

A legjelentősebb eset, amit a szadduceusok kapcsán említenek az evangéliumok, a Jézussal folytatott jeruzsálemi beszélgetésük volt. Megpróbálták csapdába csalni Jézust egy feltámadásra vonatkozó ravasz kérdéssel. Válaszában Jézus azzal vádolta őket, hogy nem ismerik sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. (Mt 22,29) Ezután a Tórából (a Biblia első öt könyvéből), mégpedig a 2Mózes 3,6-ból idézett a feltámadás igazságának alátámasztására. A szadduceusok megijedtek, és úgy döntöttek, hogy lépéseket tesznek (Jn 11,47), mert Jézus veszélyt jelentett a biztonságukra és a pozíciójukra – ahogy a templom megtisztításánál is. (Mk 11,15-18) Miután szembekerültek Jézussal és állításaival, összefogtak régi ellenségeikkel, a farizeusokkal, hogy megszabaduljanak Jézustól. Mindkét fél együtt dolgozott azon, hogy sor kerüljön Jézus elfogatására és bírósági tárgyalására a Szanhedrin előtt. Ezek a vallási vezetők csak a külső cselekedetekkel voltak tisztában, és nem ismerték a szív dolgait. A vallás (amikor az ember próbál közeledni Istenhez) ebben a tekintetben mindig különbözni fog a kereszténységtől (amikor Isten jön el az emberhez). „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7; RÚF)