Kegyelemből hit által Július 22.
Lk 10,25-29
Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.”
Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?”
(Lk 10,28-29)
A büszkeség sok embert késztet arra, hogy ellenálljon a hit által való megigazulásnak Isten kegyelmében. A történetben szereplő törvénytudó önmagát szerette, és azt a nyilvános elismerést, amit szent cselekedetei kivívtak a részére. Nem volt hajlandó először Istent szeretni, és a többi embert saját maga elé helyezni. Kérdése valójában egy kísérlet volt arra, hogy az önközpontúsága miatti felelős ségtől megszabaduljon. Isten személyében a saját cselekedetei által való megigazulást kereste.
Tudta azt, hogy másokat nem szeret annyira, mint saját magát, ezért úgy próbálta értelmezni az Igét (4Móz 19,18), hogy az a cselekedeteihez igazodjon, nem pedig szíve valódi állapotához. A „felebarátot” úgy próbálta meghatározni, mint közeli barátot, akivel jól bánt. Az önigazolás mindig kifogásokat terem, míg a megtérés és az Istenbe vetett hit alárendelést és engedelmességet. Üdvösségünk alapja a kegyelem – azaz Isten ki nem érdemelt, jóindulata felénk, amely a Jézus Krisztusban való megváltásban fejeződött ki. Az a mód, ahogy Isten megment bennünket, a hit. Hit által fogadjuk el az üdvösség ingyen ajándékát, amelyet kegyelméből számunkra biztosított.
Kegyelemből tartatunk meg, hit által (Ef 2,8.), nem pusztán kegyelemből. A hit Isten kegyelmébe enged belépést szá munkra. Hit nélkül Isten kegyelme elvész számunkra, míg kegyelem nélkül a hit erőtlen. Az Isten kegyelmébe vetett hit felszabadítja azt, amit Isten Jézus Krisztuson keresztül rendelkezésünkre bocsátott. A nátrium és a klór önmagában mérgező – a kegyelem és a hit, ha egymástól függetlenül alkalmazzák, akkor halálosak, ám amikor a nát riumot és a klórt összekevered, akkor sót kapsz, ami elengedhetetlen az élethez. Ugyanígy: az Isten kegyelmi ajándékába vetett hit a kulcsa a győzelmes keresztény életnek.
