Ki a te felebarátod?

Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: “De ki a felebarátom?” (Lukács 10:29)

Ezt a kérdést, “Ki az én felebarátom?”, Sátán többféleképpen is használhatja arra, hogy becsapjon bennünket. Nemcsak azzal a gondolattal csaphat be, hogy úgy szeretjük a felebarátunkat, mint magunkat, miközben nem ezt tesszük, hanem azzal a kárhoztatással is próbálkozhat, hogy nem szeretjük eléggé felebarátunkat, nem szolgálunk felé elégséges módon Jézus Krisztussal.

Nem tölthetjük be minden egyes ember szükségét a világon. Jézus nem tanította, hogy ilyen módon kellene élnünk. A Lukács evangélium történetében a sebesült ember közvetlenül három ember útját keresztezte. A pap és a lévita elsétáltak mellette. Jézus egyszerűen azt tanította, hogy ki kell használnunk az előttünk lévő lehetőségeket. Csak azért, mert nem segíthetünk mindenkin, nem indok arra, hogy ne segítsünk egyeseken.

Ebben a példabeszédben Jézus úgy határozta meg a felebarátot, mint egy olyan embertársunk, aki keresztezi az utunkat és szüksége van a segítségünkre. A szamaritánus képességei határáig ment el, hogy segítséget nyújtson az embernek, míg a pap és a lévita semmit sem tettek. A zsidók és szamáriaiak közötti faji és vallási gyűlölet fényében Jézus azon választása, hogy a pap és a lévita nem törődtek a sérülttel, míg a szamária megsegítette őt, felettébb érdekes! Ezzel világossá tette, hogy nem határozhatjuk meg felebarátunkat annak származása vagy ismertsége alapján.

Jézus meghatározása szerint bárki lehet a felebarátod, akit Isten az utadba helyez. Emlékezz ma erre. Teljesen máshogy tekintesz majd azokra az emberekre, akikkel találkozol.