Ki az, aki üdvözül? Július 21.
Lukács 13,23-24: „Valaki ezt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? Ő így felelt nekik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” (RÚF)
LUKÁCS 13,22-27
Jézus azt mondta, hogy sokan akarnak majd üdvösségre jutni, de nem fognak tudni. Több okból adódóan, de nem azért, mert Isten bárkitől is megtagadta az üdvösséget. „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11), és Isten „nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen”. (2Pét 3,9)
Az üdvösség elnyerése erőfeszítéssel jár. Ez azonban nem az üdvösség kiérdemlését szolgálja. Az üdvösség ingyenes ajándék (Róm 5,15), de meg kell harcolnunk a hit nemes harcát. (1Tim 6,12) A Jézus jóságába vetett hit az, ami megment bennünket, nem a saját jóságunk, a Sátán pedig folyamatosan igyekszik tönkretenni a hitünket. Küzdenünk kell a hitért. Az igazi üdvösség nem csupán értelmi szintű egyetértés, hanem valódi, szívből fakadó elkötelezettség. Manapság sokan azt gondolják, hogy ha gyülekezetbe járnak és keresztények társaságában vannak, az biztosítja számukra az üdvösséget. Egyesek kereszténynek tartják magukat, mert a szüleik azok. Az üdvösség azonban személyes kapcsolat az Úrral. Nem örökölhetjük az üdvösséget természetes születés által. Újjá kell születnünk. Biztosak lehetünk abban, hogy mindazok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, megelégíttetnek. (Mt 5,6) „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”