Klasszikus tanítások – A vízkeresztség

A vízkeresztség

(Andrew Wommack Ministries Magyarország)

A teljes tanítás az alábbi linken tölthető le (pdf formátumban).

A vízkeresztség az Úr Jézus parancsa(1) és egyben megtérésünket követő válaszunk az evangéliumra(2):- az azonban nem igaz, mint egyesek tanítják, hogy ez a megtérés alap- követelménye. A Szentírásból nyilvánvaló és teljesen világos, hogy sok ember született újjá, mielőtt vízzel megkeresztelték – például Kornéliusz és a barátai(3) és néhány tanítvány, akikkel Pál találkozott Efezusban.(4) Egyrészt a vízkeresztség fontos esemény, mint Isten iránti engedelmesség, és mint egy tanúbizonyság a bennünk lezajlott változásról a külvilág felé, azonban semmilyen szerepet sem játszik a megváltásunkban. A megváltást csak Jézus kereszten bevégzett megváltó munkájába vetett hit által kaphatjuk meg. Hit abban, hogy az amit Jézus tett az vált meg minket, nem hit + vízkeresztség.

***

Éppúgy, ahogy Ábrahám esetében, a körülmetéltség nem részesítette őt a megigazulásban, és csak egy jel volt arra nézve, hogy Ábrahám(5) korábban (több mint tizenhárom évvel) hitt és hit által megigazult, úgy a vízkeresztség nem ténylegesen részesít minket megigazulásban, és valójában egy jel, amit mi is elhiszünk és hit által igazulunk meg. Mikor János megkeresztelte Jézust, Jézus elmagyarázta, hogy ez azért történt, hogy minden igazságot betöltsön -ami lényegében azt jelenti, hogy azért lett megkeresztelve, hogy megmutassa szíve megigazult állapotát azáltal, hogy külsőleg is kinyilvánítja engedelmességét az Atya akaratának. Ezen tettével egy követendő mintát hozott létre számunkra.

Tehát, bár a vízkeresztség nem tud bennünket megváltani, mégis nagy haszna van, mint egy olyan tettnek, ami egyrészt ellenáll az ördögnek valamint tanúskodik arról, hogy egyek vagyunk Krisztussal.

A keresztelés szó görögül „baptizo”, és ez szó szerint azt jelenti, hogy valaminek a bemerítését okozni, és aztán kivenni egy másfajta közegből. Ezt a szót sokféle összefüggésben használták a görög irodalomban. Például  Kr.e. negyedik században, Hippocrates ezt a kifejezést  szivacsok  bemerítésére és emberek alámerítésére használta, később, Kr.e. első században  a görög történész és esszé író, Plutarch használta a kifejezést hasonló módon, hogy leírja a test bemerítését a tengerbe.

***

A vízkeresztség feltétele, hogy először az ember megtérjen, fontos következményekkel jár. Ahhoz, hogy valaki megtérjen, az illetőnek ezt választania kell. Senki sem térhet meg véletlenül, vagy úgy, hogy valaki hisz az ő nevében, vagy, mert valaki más (akár Isten) ezt akarja. Isten szabad akaratot adott nekünk és a megtéréshez ezzel élnünk kell azáltal, hogy a szívünkben hisszük és a szánkkal megvalljuk.(6) Ha szívünkkel hiszünk, kell, hogy legyen egy alapismeretünk arról, hogy miben hiszünk, és kisbabák és kisgyermekek nem rendelkeznek ilyen ismerettel. (Mindenesetre, ha meghalnának, mindenképpen Istennel lennének, mert nincs számukra a bűn beszámítva, mivel nincs képességük Isten akarata ellen szegülni. (7)) Ez azt vonja maga után, hogy kisbabákat nem kellene vízzel keresztelni – mert nincs meg a képességük, hogy higgyenek a szívükkel és megvallják a szájukkal, sem arra, hogy eldöntsék, hitükről tanúságot tesznek e vízkeresztség által. Ezért van az, hogy sokan, akik csecsemőként részesültek vízkeresztségben, és később kereszténnyé váltak, úgy döntenek, hogy „újra keresztelkednek” – habár valójában ez nem ”újra keresztelkedés”, minthogy az első „keresztség” nem volt igazi a Szentírás tanítása alapján.

***

Az újtestamentumi vízkeresztségi modell azt hozta magával, hogy ez az esemény nagyon gyorsan követte az illető megtérését. Az etióp eunuch akinek, miközben a kocsiján utazott, Fülöp hirdette az evangéliumot, azonnal(8) megkeresztelkedett, valamint a filippi börtönőr és családja, akik éjjel tértek meg, mikor földrengés rázta meg a börtönt, még napfelkelte előtt megkeresztelkedtek!(9) Mikor Péter Pünkösd napján prédikált, háromezer ember tért meg, akik ugyanazon  a napon(10) meg is keresztelkedtek – igencsak nagy dolog –, és van még sok újtestamentumi példa, amelyek azt mutatják, hogy természetes elvárás volt a vízkeresztség röviddel azután, hogy valaki megtért és alaptanításban részesült a hitről. Nincs egy példa sem arra a Szentírásban(11), hogy a keresztség néhány napnál később követte volna a megtérést és nyilván egy szentírási eset sem támogatja a bemerítkezés elhúzódását, aminek egy gyors hitbeli válasznak kell lennie, hogy a régi élet meghaljon, és egy új elkezdődjön. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy ha valaki sok évvel ezelőtt újjászületett és akkor nem keresztelkedett meg, akkor most túl késő lenne! Nem – és ez bizonyára egy olyan lépés, amit nagyon komolyan meg kell gondolni.

***

Amint láttuk, a „baptizo” szó jelentése, valaminek a bemerítését okozni valamibe és egy másfajta közegből kiemelni. Az Apostolok Cselekedeteiben, a vízkeresztségnek ez a formája, hogy „bemerítés„ vagy az illető teljes alámerítése a vízbe és aztán kiemelése, az egyetlen leírt mód. Később, sokféle okból kifolyólag különböző módozatok alakultak ki, úgymint meghintés vagy a fej leöntése vízzel. Míg az egyház különböző közösségei elfogadták és alkalmazták ezeket a gyakorlatokat, nincs szentírási alap a vízkeresztség egyetlen módjának megváltoztatására, amelyet az Úr és az Apostolok szentesítettek – a teljes bemerítésre.

***

A Máté 28,19 – ben Jézust a galileai hegyen találjuk, ahol a maradék tizenegy apostolnak a nagy küldetést adja és, ahol további utasításokat is ad arról, hogyan kell a vízkeresztséget alkalmazni. „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szent Szellem nevében…”

Az első dolog, amit itt észre kell vennünk az, hogy ahogyan a nemzetek tanítására a küldetést minden hívő megkapta – nem csak a lelkészek, úgy a keresztelésre szóló parancs szintén minden hívőnek szól, nem csak lelkészeknek. Ennélfogva, tökéletesen helyénvaló, hogy bármely hívő vízkeresztséget vezessen.

***

Különös módon, habár Jézus megparancsolta az apostoloknak, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében kereszteljenek, nincs feljegyzett eset arról, mikor az első hívők így tettek! Ehelyett a keresztség példái, amelyek az Apostolok Cselekedeteiben(12) feljegyzésre kerültek, olyan embereket mutatnak, akik csak Jézus nevében keresztelkedtek meg. Ennek eredményeképpen dogmák jöttek létre, miszerint ha a vízkeresztség nem (csak) Jézus nevében történt a hittel párosulva, abban a keresztségben az illető személynek nincs megváltása. Ez nem az, amit a Biblia tanít, és történetesen sok embert tönkretett. Van azonban egy egyszerű magyarázat, ami harmóniát teremt Jézus parancsa és a korai egyház gyakorlata között. Mikor Jézus nevében keresztelünk, akkor az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében keresztelünk, mert benne (Jézusban) lakik Isten egész teljessége testi formában.(13) Ennélfogva, a keresztség akár az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében, akár Jézus nevében helyes, mindaddig, amíg a Kolossze levél 2,9 – et megértjük. A gyakorlatban, sok egyházi közösség tart manapság vízkeresztséget az Atya, a Fiú a Szent Szellem nevében.

Igei utalások:

1. Mt. 28,19
2. ApCsel 2,37-38; 8,35-38
3. ApCsel 10,44-48
4. ApCsel 19,1-7
5. Róm 19,1-7
6. Róm 10,9-10 és ApCsel 8,37
7. Róm 5,13-14
8. ApCsel 8,36-38
9. ApCsel 16,30-35
10. ApCsel 2,41
11. ApCsel 9, 18; 22,16; 8,12
12. ApCsel2,38;8,16; 10,48 és 19,5
13. Kol 2,9

A teljes tanítás az alábbi linken tölthető le (pdf formátumban).