De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. (Máté 13:25)
A konkoly, amire Jézus a történetben utal, egy mérgező növény (Lolium). Gyakorlatilag valamennyi növény megkülönböztethetetlen a konkolytól, amikor az előbújik a földből. Amikor megkülönböztethetővé válik, akkorra már annyira erős gyökérzetet fejleszt, hogy a kigyomlálása a mellette elhelyezkedő növények kiemelését is jelentheti. Ezért a 30. versben Jézus arra figyelmeztet bennünket, hogy engedjük együtt növekedni a búzát és konkolyt egészen az aratás idejéig. Erre az időre a konkoly hosszú és fekete lesz, ellentétben a búzával, így könnyen elválasztható attól.
Természetesen Jézus példaként használta ezt arra, hogy némelyek kereszténynek fogják mondani magukat, de az idő múlásával láthatóvá válik, hogy semmilyen gyümölcsöt sem teremnek. Valójában a jelenlétük nem okozott mást, csak viszálykodást és megosztást. Sátán titokban beszivárogtatja a gyülekezetbe néhány követőjét azzal a céllal, hogy akadályozza az egyház hatását. Ez hatékonyabb stratégiának bizonyult, mint a közvetlen ellenállás.
Vannak olyanok, akik félrevezettettek, és nincsenek tudatában annak, hogy nem születtek még újjá. Jézus figyelmeztet bennünket, hogy ne gyomláljuk ki őket, mert nem mindig lehetséges megkülönböztetni őket más emberek szívétől. A konkoly kiirtásának buzgóságában esetleg megsértjük Krisztus “legkisebbjeit”, és hitbéli megingásukat okozhatjuk.
Fontos tudnunk, hogy Sátán gyermekei Isten gyermekei között vannak. A legjobb stratégia, ha Isten Igéjét prédikáljuk anélkül, hogy felhígítanánk azt. A hamis testvérek nem bírják az egészséges tanítást. Vagy megítélődnek és teljes mértékben alárendelik az életüket és szívüket Jézusnak, vagy pedig elmennek.