Könnyíteni a terheken Szeptember 18.
Lk 19,23
Miért nem tetted hát a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam meg.
(Lk 19,23)
A mózesi törvény megpróbálta védeni mind a kölcsönvevőt, mind a kölcsönadót. Izraelben a kölcsön nem nagy össze-gű, kereskedelmi célzattal történt, hanem sokkal inkább a szegények, a nélkülözők megsegítésére, akiknek problémát jelentett a mindennapi szükségeik biztosítása is. A szeretet cselekedete volt, mivel a kölcsönt adó gyakorlatilag könnyített társa terhein azzal, hogy krízis idején kisegítette. Uzsorát szedni azonban tilos volt. Az uzsora a görög világban elsődlegesen „előteremtés, születés vagy leszármazott” jelentésben volt használatos.
A kölcsönző által visszakapott profi t meta forikus kifejezése volt. Ma a hitelt terhelő kamatnak nevezhetjük. Bár Jézus soha nem kárhoztatta közvetlenül a kamat intézményét, általánosságban véve keményen fellépett a gazdagsággal kapcsolatos helytelen hozzáállással és a szegények elnyomásával szemben. Más nehézségéből hasznot húzni sosem volt az üzletelés isteni útja. Az 5. Mózes 23,19-20 világossá tette, hogy sosem szabad kamatot szedni egy másik izraelitől. Manapság ennek az felel meg, hogy kamattal nem ad hatunk kölcsönt egy keresztény testvérünknek. A pénz kölcsönvételét nem ítéli el az Írás, hacsak a Róma 13,8 versét nem így értelmezzük: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeres sétek.”
Az Írás egyértelművé teszi, hogy a kölcsön nem Isten legjobbja. Az 5. Mózes 28,12 áldásként mondja, ha nem kell kölcsönt felvenni, míg az 5. Mózes 28,44 a kölcsön felvételét a törvény átkai között említi. A Szent Szellem vezetése szerint tudhatod, hogy mit kell tenned. Ha Ő arra vezet, hogy könnyíts mások terhén, akkor tedd azt. Ha vezetésed van arra, hogy kölcsönt vegyél fel és törlesztést fizess, bizalommal te-heted – tudva, hogy Ő minden boldogságod és ellátásod forrása.