Krisztus befogadása

Krisztus befogadása                               Május 13. 

 János 6,56: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.” (RÚF) 

 JÁNOS 6,47-59 

Sokan azt gondolták, hogy Jézus a kannibalizmusról beszél, de Ő a szellemi emberről beszélt. Ahogyan a fizikai ember életet nyer az elfogyasztott táplálékból, úgy a szellemi ember is életet nyer, amikor részesül Jézusból, az emberek életéből (Jn 1,4; 10,10; 14,6), vagyis az élet kenyeréből. Ahogy a gyökér élete a földben van, a szőlővesszőé a szőlőtőben, vagy a halé a tengerben, úgy a hívő igazi élete a Krisztussal való egységben található. 

A Biblia az üdvösséget életformáló tapasztalatként mutatja be. A változás az igaz hívő egyik ismertetőjegye. Sok zavart okoz azonban, ha nem értjük meg, hogy ez a változás először a szellemben megy végbe, majd az értelmünk megújulásával arányosan tükröződik kívül a gondolatokban és a cselekedetekben. Ennek a változásnak az újjászületett szellemünkben kell megtörténnie. Miért van ez így? Ha túlsúlyos voltál, mielőtt üdvözültél, akkor túlsúlyos leszel utána is, hacsak nem veszel részt egy fogyókúrás programban. A tested nem változik meg azonnal. A lelkivilágod, a gondolkodásod sem. Ahogy a megtérésed előtt gondolkodtál a dolgokról, ugyanúgy fogsz gondolkodni utána is, amíg nem kezded megújítani az értelmedet. Az egyetlen részed, ami maradt, a szellemed. A szellemed az, amely azonnal megváltozik, amikor üdvösségre jutsz. A szellemed tökéletes. (Zsid 12,23) Nem vétkezhet. (1Jn 3,9) Minden, ami igaz Jézusra, igaz az újjászületett szellemedre is. Szellemi üdvösséged teljes. Amikor megtérsz, ugyanazt a szellemet kapod, ami megmarad az egész örökkévalóságon át. Nem kell újra megváltoztatni vagy megtisztítani. Megpecsételődött a Szent Szellemmel (Ef 1,13), ezért örökre megszentelődött és tökéletes. (Zsid 10,10.14; 12,23) Jézus a hívők szellemében él. Ő teljes egészében elérhető lesz számodra, ha a saját képességeid helyett Rá hagyatkozol.