Krisztus él bennünk 

Krisztus él bennünk                                                                                                                         December 11. 

János 19,30: „Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte szellemét.” (RÚF) 

JÁNOS 19,30 

Amikor Jézus így kiáltott: „Elvégeztetett!”, nem arra utalt, hogy az üdvösség egész terve befejeződött. Még le kellett szállnia a Föld alsóbb részeibe és magával kellett vinnie a foglyokat (Ef 4,8-9), ráadásul vissza kellett térnie a halálból és fel kellett mennie az Atyához, hogy közbenjárjon értünk (Zsid 7,25). Pál világossá tette az 1Korinthus 15,14-ben és 17-ben, hogy ha Jézus nem támadt fel a halálból, akkor hiábavaló a hitünk és még a bűneinkben vagyunk. Miért olyan fontos a feltámadás? Jézus feltámadása megkülönbözteti a kereszténységet a vallástól, mert valódi, élő személlyel van dolgunk, nem csupán alapelvekkel. A kereszténység közösség egy valóságos, élő személlyel. 

A bűnbocsánatot nem egy tanítás, hanem maga Krisztus által nyerjük el. Ha Jézus nem támadt fel a halálból, akkor nem tud üdvösséget adni nekünk. Ő azonban feltámadt a halálból, és mindenkor él, hogy esedezzen értünk. (Zsid 7,25) A bennünk élő Krisztus ad nekünk erőt a győzedelmes élethez. Ha nem lenne feltámadás, nem lenne erő. A feltámadott Jézus élete a testi újjászületésünk garanciája. Mivel Jézus legyőzte a halált, a haláltól való félelem és a halál fullánkja megszűnt. Ez óriási vigaszt nyújt azoknak, akik hisznek. A Jézus jelenlegi szolgálatában való hit létfontosságú az igaz kereszténységhez, és lehetetlen volna, ha Jézus nem élne. Ha Ő nem élne, a kereszténység csak egy újabb halott vallás lenne.