Különleges interjú Dr. James Dobsonnal

Az amerikai társadalom szerkezete változóban van. Szisztematikusan tönkreteszik és felülírják az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányában, a Jogok Törvényében és más dokumentumokban foglalt szabadságjogokat, amelyeken az ország alapul. A keresztények pedig jórészt hallgatnak. Dr. Martin Luther King Juniornak tulajdonítják a következő kijelentést: „A társadalmi átalakulás eme periódusának legnagyobb tragédiája nem a rossz emberek fülsértő lármája, hanem a jó emberek hallgatása.” Noha napjainak polgárjogi kérdéseit illetően tette a megállapítást, ez ugyanakkor azokra a problémákra is vonatkozik, amelyekkel manapság néz szembe az amerikai társadalom.

Az Egyesült Államok népszámlálási hivatala szerint az amerikai lakosságnak csupán a fele szavazott a legutóbbi választásokon. Jóllehet a Gallup Intézet legújabb közvélemény-kutatása alapján a népesség több mint 75 százaléka kereszténynek vallja magát, más statisztikák azt jelzik, hogy alig 25 százalékuk szokott szavazni. Az Alapító Atyák egyike, Noah Webster szerint: „A republikánus kormányzás megőrzése ennek a kötelezettségnek [a szavazásnak] a hűséges teljesítésétől függ.  Ha az állampolgárok elhanyagolják kötelességüket és tisztességes elveket nélkülöző embereket helyeznek hivatalba, a kormány rövidesen korrumpálódik; a törvényeket nem a közjó, hanem sokkal inkább önző és helyi célok érdekében hozzák; korrupt és hozzá nem értő embereket neveznek ki a törvények végrehajtására; az állami bevételeket méltatlan emberekre pazarolják; az állampolgárok jogait pedig megsértik, vagy figyelmen kívül hagyják.” 

Andrew Wommack nemrég találkozott a prominens keresztény vezetővel és családvédővel, Dr. James Dobsonnal, hogy megvitassa ezt a témát. Az interjú során Andrew említett néhány kérdést, amely a Legfelsőbb Bíróság elé került; többek között a homoszexuálisok házasságát és az abortuszt. Mind ő, mind Dr. Dobson aggodalmát fejezte ki – nemcsak ezeket a kérdéseket, hanem a keresztények válaszreakcióját illetően is. „A Legfelsőbb Bíróság határozata, amely szentesítette a homoszexuálisok házasságát, mélyen elszomorított… Ami azonban még ennél is jobban elszomorított, az a keresztények válaszreakciója, vagy inkább annak hiánya” – mondta Andrew.

Dr. Dobson a következőket felelte: „Amikor a határozatot kihirdették, hasonló gondolataim voltak: Uram, álljon ki Isten népe és szálljon szembe ezzel, mert ez helytelen. Ez gonosz dolog. ” 

Számos keresztényt belekényszerítettek abba a gondolkodásba, miszerint intoleráns vagy gyűlöletes kiállni a hitükért. A 3 Mózes 19:17 szerint azonban a gyűlölet végső kifejezése az, ha nem vagyunk hajlandóak foglalkozni a bűnnel egy ember életében. A Biblia nem a toleranciát tanítja, hanem a szeretetet. A szeretet pedig az igazságot szólja:

Ne gyűlöld szívedben embertársadat! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében. 

3 Mózes 19:17

Nem fog minket ide-oda sodorni és fújni az új tanítások mindenféle szele. Nem lesz ránk hatással, amikor az emberek igazságnak tűnő hazugságokkal akarnak bennünket megtéveszteni. Inkább az igazságot szóljuk szeretetben, mindenben egyre jobban hasonlóvá formálódva Krisztushoz, aki az Ő testének, az Egyháznak a feje.

Efézus 4:14b-15
(az angol nyelvű New Living Translation fordítás szerint)

„Az nem gyűlölet, ha megmondjuk valakinek, hogy tönkreteszi magát és másokat azzal, amit csinál” – hangsúlyozta Andrew. „Szeretetből fakad, ha közöljük egy emberrel, hogy a híd nem folytatódik, és ha abba az irányba halad tovább, akkor meg fog halni. Úgy vélem, valahogy, egy bizonyos értelemben a homoszexuálisok mozgalma olyan pozícióba került, ahol gyűlölködőnek neveznek, ha bármi olyat mondunk, ami a nézeteikkel ellentétes.” 

„Nagyjából annyi ideje szerepelek a rádióban, mint Andrew” – mondta Dr. Dobson. „Aggódom, mivel a homoszexuális mozgalom mindent elért, amit kitűzött maga elé… Azt szeretném mondani, hogy ez alatt az idő alatt soha nem nyilvánultam meg tiszteletlenül a homoszexuálisok felé. Soha nem voltam durva… Egyszerűen csak nem értettem egyet az elgondolásaikkal. Nem nyerhetünk meg embereket Krisztusnak, ha sértegetjük őket. Ők viszont úgy látják, hogy tele vagyok gyűlölettel, és ehhez hasonló. Én azonban soha voltam olyan. Mindenről felvétel készült. Minden műsorom rögzítésre került. Soha nem követtem el azokat a dolgokat, mert nem hiszek bennük. Ugyanakkor elkötelezett vagyok a keresztény – zsidó-keresztény – erkölcs felé, különösen a házasságot illetően.”

Dr. Dobson a homoszexuális mozgalom kapcsán hozzátette: „Ez egy stratégia… Az egyik hazugság az, hogy ha valaki nem fogadja el az elgondolásukat és mindent, ami ezzel jár, az bigott.”

Andrew és Dr. Dobson a beszélgetés folytatásaként megvitatta a Legfelsőbb Bíróság előző határozatait, amelyek borzalmas társadalmi hatást gyakoroltak az amerikaiakra. Az egyik határozat – a Dred Scott-ügy 1857-ből – kimondta, hogy a feketék nem tekinthetők teljesen embernek, ezért vagyontárgyként lehet birtokolni és kezelni őket a kormány beavatkozása nélkül. „A Legfelsőbb Bíróság azonban tévedett ebben” – jelentette ki Dr. Dobson. „Abraham Lincoln kiadta az Emancipációs kiáltványt és figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróságot. Bárcsak ma is lenne valakinek ehhez bátorsága!”

Később Andrew azt mondta a beszélgetésben: „Tegnap este kaptam egy hírt a WallBuilderstől. Ted Cruz szenátor a Kongresszus elé terjeszt valamit, és megpróbálja megfosztani a Planned Parenthoodot az abortált magzatok szerveinek eladásáért kapott anyagi támogatástól. Arra szólította fel a pásztorokat, hogy imádkozzanak, és hozzátette, hogy ha nem hordozzuk ezt imában, mielőtt a Kongresszus elé visszük, akkor veszíteni fogunk. …Legtöbben arra kérik a politikusokat, hogy legyenek hasonlóak a keresztényekhez. Itt viszont van egy politikus, aki arra kéri a lelkészeket, hogy álljanak ki és legyenek olyanok, mint ő. Ez szerintem jó.”

„A Planned Parenthood legutóbb kiadott videója olyan groteszk, hogy alig tudja az ember megnézni – jelentette ki Dr. Dobson. Majd megosztotta, hogy „egy kisbabáról beszélnek, akinek kivették az agyát, egy élő csecsemőről, akinek ver a szíve. …Ez gonoszság… Szilárdan hiszem, hogy Istent nem lehet megcsúfolni. Azok a kisbabák az Övéi, Ő pedig nem tűri ezt el.”

„Tehát imádkozzunk és szavazzunk! Van még valami más?” – kérdezte Andrew. „Az átlagember csak ül, és azt kérdezi: Ugyan mi mást tehetnék?”

Dobson így válaszolt: „Nos, egy folyóban vagyunk. Ez a kultúra folyója, amely egy irányba folyik, és az árral egy irányban, lefelé visz; soha nem az ár ellen felfelé. Ha ott vagyunk a folyóban, nehéz nem a részévé válni annak, amerre sodor. Óriási önfegyelemre, útmutatásra és imádságra van szükségünk, hogy a folyón felfelé haladjunk; de legyen bátorságunk hozzá, hogy kiálljunk és számításba vegyenek minket.” Majd hozzátette: „Egy olyan demokráciában, mint ez, mindnyájan a 350 milliomod része vagyunk a kormánynak… Felelősek vagyunk azért, hogy milyen hatást gyakorlunk a kormány működésére. Ez pedig szavazást jelent!”

Ezután Andrew azt mondta: „Több ember jött oda hozzám azzal a megjegyzéssel, hogy Pál egy ellenséges kormányzati rendszerben élt, de csak ment és hirdette az evangéliumot. A különbség az, hogy Pál az evangélium szolgája volt, de mi nem csupán azok vagyunk. Mi alkotmányos jogokkal rendelkező amerikaiak is vagyunk. Az a helyzet, hogy bármilyen kormányzat alatt szolgálhatunk, börtönbe kerülhetünk és megverhetnek minket az evangéliumért. Amerikaiakként azonban felelősségünk és lehetőségünk van ennek megváltoztatására.”

„A Dred Scott-határozat megbukott – mutatott rá Andrew –, és mi is megláthatjuk ezeknek a dolgoknak a bukását. Történt már ilyen ezelőtt, és most is megtörténhet.” Továbbá kijelentette: „Még mindig hiszem, hogy az istenfélő emberek többségben vannak ebben a nemzetben… Ha az amerikai keresztények együtt állnának ki, meg tudnánk fordítani a dolgok menetét.”

Ahogy Noah Webster megfogalmazta: „Az emberek tisztségekre történő megválasztásakor az elvek jelentsék az útmutatást! Ne a jelölt felekezeti vagy közösségi hovatartozását tekintsük, hanem a jellemét… Tartsuk észben, hogy Isten parancsolta, hogy válasszunk vezetőket: igaz embereket, akik Isten félelmében kormányoznak.” (2 Sámuel 23:3)

Andrew úgy hiszi, itt az idő Krisztus testeként egységbe kerülni és egységben kiállni. Sürgeti egy nyilatkozat kiadását Declaration of Dependence upon God and His Holy Bible (Istentől és az Ő Igéjétől való függés nyilatkozata) címmel. Ez az alábbiakban olvasható. Az a szándéka, hogy a lehető legtöbben aláírják a Nyilatkozatot, majd a főbb hírlapokban egész oldalas hirdetés formájában közzétegye minden aláíró nevével. Ez nagyon erőteljes lesz! Együtt kiállhatunk, és egy olyan zászlót emelhetünk fel, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

ISTENTŐL  ÉS  AZ Ő IGÉJÉTŐL VALÓ FÜGGÉS NYILATKOZATA

Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, miszerint a Teremtő minden embert egyenlőnek teremtett és bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházott fel. Mivel Teremtőnktől kaptuk ezeket a jogokat, ezért kijelentjük, hogy egyetlen kormánynak sincs joga ezeket elvenni. Ezekbe beletartozik keresztény hitünk gyakorlásának joga Isten Igéje alapján.
Kijelentjük, hogy Isten ad életet a fogantatáskor, és senkinek nincs joga elvenni azt, hacsak nem fenyegeti közvetlenül az anya életét.
A házasságot Isten rendelte el egy férfi és egy nő között. Az Úr kizárólag ezt a családi közösséget bízta meg azzal a felelősséggel, hogy gyermekei legyenek és az Úr félelmében nevelje őket.
Ezért tisztelettel fenntartjuk a jogot, hogy elutasítsunk mindenféle kormányrendeletet, amely arra kényszerít minket, hogy finanszírozzuk vagy támogassuk az abortuszt. Szembehelyezkedünk az azonos neműek házasságával, a többnejűséggel, a fajtalansággal és a szexuális perverzió minden egyéb, Bibliában tiltott formájával is.
Kihirdetjük, hogy Jézus megoldást adott minden bűnre, ezért szeretettel fordulunk a bűnösök felé, de nem fogadjuk el a bűnt, ismerve annak pusztító jellegét.
Mi, alulírottak – nemcsak keresztényekként, hanem azzal a meggyőződéssel, hogy amerikai állampolgárokként alkotmányos jogunk van ezeknek az időtálló keresztény értékeknek a követésére – elkötelezzük magunkat arra, hogy gyülekezeteinket, szolgálatainkat, üzleti és személyes életünket keresztény hitünkkel összhangban éljük, és inkább Istennek engedelmeskedünk, mint embereknek.
www.DependenceOnGod.com

FEDEZD FEL,
hogyan maradhatsz telve Istennel

Számodra Isten milyen nagy? Ha olyan vagy, mint a legtöbb keresztény, akkor a te Istened nem akkora, mint amilyennek lennie kellene. Talán nem adsz neki hangot, de időnként még úgy is érzed, Ő nem egy számottevő tényező. Erőlködsz, hogy meglásd a körülményeiden túl. Ha a történések nem a te elgondolásaid szerint alakulnak, megtorpansz. Néha a legkisebb dolog is feldühít. Ami a pénzügyeidet, az egészségedet és a kapcsolataidat illeti, Isten mindig az utolsó menedéked. A külsődleges dolgok nagyobb hatást gyakorolnak rád, mint Ő. Ezek valójában azt jelzik, hogy nem vagy telve Istennel és azokkal, amiket Ő az életedben cselekedett. Ráadásul ez az oka annak is, hogy nem érzed magad bizonyosnak a vele való kapcsolatodban.

Ha keresztényként gyarapodni akarsz, nemcsak túlélő lenni, akkor Istennek nagyobbnak kell lennie számodra bármi másnál. Ez a normális élet, amit Ő neked szánt. Nem olyan értelemben normális, hogy mindennapos, hanem úgy, hogy minden hívőnek ebben kellene járnia.
Emlékszel még arra, amikor Isten először érintette meg az életedet? Még ha nem is volt drámai élmény, emlékszel, mit jelentett számodra. Nem kell, hogy valaha is elmúljon annak a megtapasztalásnak a hatása. Amikor Isten megérintette az életemet 1968. március 23-án, az az átélés örökre megváltoztatott.  Ha már hallgatod a tanításaimat egy ideje, tudod, hogy elég sokszor utalok erre a találkozásra. Miért? Azért, mert ez az én bizonyságom, amihez ragaszkodom! Igazából nagyon is valóságos volt a számomra. Vagyis tulajdonképpen úgy éreztem, hogy kinyújthatom a kezemet és megérinthetem Istent. Tudtam, hogy nem leszek többé ugyanaz. Most azt mondhatod: „Rendben, ez azért történt, mert nem voltak olyan problémáid, mint nekem.” Hidd el, bőven volt rá lehetőségem, hogy ne értékeljem, amit Isten tett. Az életem nem egy parkban tett séta volt. Azért beszélek olyan sokat az Istennel való megtapasztalásomról, mert még mindig nagy jelentőségű a számomra! Nem vesztette el a hatását. Még annyi év után is tüzes vagyok. Élő és eleven kapcsolatom van az Úrral. Az a helyzet, hogy nem számít, mi történik, mit csinál az ördög, vagy akármi más. Megőrzöm ezt a lelkesedést. Gyarapodni, gyümölcsözni fogok.Te is ilyen lehetsz.
Az Úr szólt hozzám a Róma 1-ből és négy kulcselemet adott, ami hitem szerint felnagyítja Őt, és amit tett az életedben, hogy olyan kapcsolatban lehess vele, amilyenről beszélek. Valójában ezek fokozatosan haladó lépések, amelyek segítséget nyújtanak abban, hogyan maradj telve Istennel. Nem egy éjszaka alatt ürülsz ki, hanem úgy, hogy eltávozol attól, amit Isten cselekedett az életedben. Ha továbbra is abban az irányban haladsz, akkor romlottá válhat a gondolkodásod és megkeményedhet a szíved. A jó hír az, hogy ha lépéseket teszel a helyes irányba, olyan kapcsolatod lehet Istennel, amely gyümölcsöző, gyarapodó a körülményeidtől függetlenül.

Nem kell megelégedned azzal, ami épp csak megüti a „normális” mércét a keresztény életben. Tudatosan ragadd meg ezeket az igazságokat annak érdekében, hogy pozitív változást tapasztalj az életedben!

Isten áldjon,
Andrew & Jamie