Légy mindig hálás! November 26.
Róm 1,16-25.
Hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.
Miután Istent megismertük, hálásnak kell maradnunk felé. Miért fontos ez? Egy hálás személy elismeri azt, amit valaki más tett érte. Tudatosul benne mások hozzájárulása, így a hálás ember alázatos. Az alázatra szükség van Isten királyságában. Az ellenség egyik leg erősebb taktikai húzása, hogy próbál bennünket, hívőket rávenni arra, hogy saját erőnkből csináljuk a dolgainkat. A hálaadás folyamatosan arra emlékeztet bennünket, hogy Isten a Forrásunk.
Nem önmagunk által teremtett férfiak és nők vagyunk; az Úr adott nekünk életet, egész-séget, képességeket és lehetőségeket. Hálásak lehetünk mindezért! A hálátlan emberek hiábavalóvá válnak a képzeletükben. Elvesztik Istenről mint forrásukról való perspektívájukat, és arra kezdenek gon dolni, hogy saját erősségeik segítik az előrejutásukat. Elmozdítják az Úrban való hit alapját, és ahogy tovább építkeznek, bukásra vannak ítélve.
A hálás emberek másokra is gondolnak, elismerik őket és tetteiket. Istennel kapcsolatban egy hálás ember tudja, „hogy a segítség nem ke letről, nem nyugatról, nem délről érkezik. Isten a bíró: Ő az, aki egye seket ledönt, míg másokat felemel” (Zsolt 75,6,7). Mi a te forrásod? Abból tudhatod meg, hogy kiért vagy miért vagy hálás. Tedd szokásoddá, hogy minden napot azzal kezdesz és azzal fe jezel be, hogy hálát adsz Istennek mindenért, amit megtett, amit tesz, és amit meg fog tenni érted. Akkor sohasem csal meg az a gondolat, hogy az életed felett te vagy az úr.
