Legyen holt mind!

Mindennap küzdünk óriásokkal, de gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a csata vége előtt abbahagyjuk a harcot. Ahelyett, hogy elpusztítanánk az ellenséget, csak a lá tókörünkből űzzük el, aztán megengedjük, hogy visszatérjen, és újra harcolunk vele egy ideig. Dávid azt mondja: „Üldözöm és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük” (Zsolt 18,37). Dávid életében ezt semmi sem illusztrálhatta volna jobban, mint Góliáttal való küzdelme. Dávid szent gyűlöletet táplált ellenségével szemben.

Nemcsak az volt a célja, hogy elijessze, hanem meg akarta ölni. Dávid nem sokat töprengett, egyenesen Góliáthoz rohant! Bátran elhajította a követ, és Isten biztosította, hogy el is találja a célt. Mindkét sereg látta, hogy Góliát, a Gáth-beli óriás összerogyott. De Dávid még nem végzett. Az Írás nem említi, hogy Góliát abban a pillanatban meghalt-e vagy sem. A filiszteusok, akik a hegyről figyeltek, nem vehették ezt biztosra, tehát Dávid nem akart semmi kételyt hagyni a dolog felől. Felkapasz-kodott az óriásra, kihúzta Góliát kardját, és levágta a fejét.

Miután Dá-vid a kezében tartotta az óriás fejét, senki számára nem volt kétséges, hogy ki halt meg, és ki a győztes. A Biblia azt mondja, hogy Jézus ugyanezt tette az ördöggel. „Lefegy verezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszé gyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2,15). Ma ebben a győzelemben jársz. Ha valamivel küzdöttél, és némi enyhülést tapasztalsz, ne hagyd abba a harcot egészen addig, amíg mindent meg nem tapasztalsz abból, amiért Jézus meghalt, hogy számodra átadja!