Meddig vagy hajlandó elmenni?

Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: “Látsz-e valamit?” (Márk 8:23)

Általában arra a csodára szoktunk figyelni, amit ez a vak ember megtapasztalt, de egy pillanatra gondolkodjunk el az általa kifejezett hiten is. Jézus kézen fogta és kivezette őt a városból.

Emlékezzünk csak arra, hogy ez az ember vak volt. Fogalma sem volt arról, hogy hová is ment, ezzel komoly kockázatot vállalt. Ha Jézus egyszerűen úgy dönt, hogy otthagyja, akkor mihez tud kezdeni? Nem lett volna képes megtalálni a visszavezető utat a városba, hiszen semmit sem látott! Ez az ember elszánt volt. Számított a gyógyulására. Nem tett előkészületeket arra az esetre, ha erőfeszítései ellenére sem gyógyulna meg, vak maradna.

Mi történt volna ezzel az emberrel, ha úgy dönt, nem követi tovább Jézust, amint észrevette, hogy az elviszi őt a megszokott területéről? Ráadásul, ha vak marad, akkor igazán bajba kerülhetett volna. Jézus csak annyit mondott neki, hogy fogja meg a kezét és kövesse. Ez nem elegendő? Gyakran nem tudjuk pontosan, hogy merre vezet bennünket az Úr, vagy mi fog történni akkor, ha nem kapjuk meg a csodánkat? De amíg Jézus kezét fogjuk, biztonságban érezhetjük magunkat.

Milyen messzire vagy hajlandó elmenni az Úrral? Jézus nem okozott csalódást ennek a vak embernek, és neked sem fog csalódást okozni. Érezheted a keze érintését, ahogy közösségben vagy vele ma. Nincs szükséged B, vagy C tervre arra az esetre, ha Jézus nem “működne” a számodra.  Nincs szükséged tartalékra. Ő több, mint elegendő a számodra.