Még nincs vége! 

Ez a Zsoltár meglehetősen zavaros volt a számomra egészen addig, amíg nem töltöttem időt a tanulmányozásával, illetve nem imádkoztam felette. Azután értettem meg, hogy olyan érzéseket fejez ki, melyeket Isten minden igaz gyermeke érzett már valamikor. Az első 16 versszakban Ászáf a gonoszok jólétén lamentál. Azt mondja, hogy úgy látszik, a gonoszok jól megvannak a bűnnel. Úgy tűnik, hogy jólétben élnek, és nem idegeskednek olyan dolgokon, amelyeken az istenfélő emberek. Ismerősen hangzik? Mai társadalmunkban szinte az egyetlen csoport, akikkel szemben diszkriminációt lehet alkalmazni, a keresztények. Minden általunk vallott értéket támadnak, és ha nyilvánosan hangot adunk ezeknek, akkor bigottnak és intoleránsnak bélyegeznek bennünket.

Az erkölcstelenséget nemcsak gyakorolják, hanem fitogtatják is! A tévéprogramok, mozifilmek, újságok, magazinok és könyvek tele vannak erkölcstelen tevékenységekkel. Azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolják ránk, összességében a leginkább erkölcstelen emberek a népünk között, mégis összehasonlíthatatlanul több pénzt és figyelmet kapnak, mint az istenszeretők. Azt mondják, hogy a karakter többé már nem számít a politikában. Időnként, ahogy kormányunk vezetőinek szavait halljuk, cselekedeteikről olvasunk, tényleg így tűnik.

A Zsoltár azonban kijelenti, hogy ez a látszólagos jólét csupán átmeneti. A végén bűneik büntetése utoléri őket (4Móz 32,23). A fizetés napja közeleg. Van egy jutalom, ami az istenfélőkre vár, és van egy büntetés, ami az istentelenekre. Hívőként az a felelősségünk, hogy ne gyűlöljük, ne vessük meg az Istenben nem hívőket, hanem imádkozzunk értük, és mondjuk el nekik az üdvösségről szóló igazságot, melyet Jézus Krisztusban találhatnak meg. Tanulj Ászáftól ma, és a hitetlen embereket lásd a Megváltó szemszögéből! Ezután képes leszel szeretni őket, megbocsátani nekik, és bizonyságot tenni az igazságról.