Megáldja, ami már a miénk 

Megáldja, ami már a miénk           Május 2. 

János 6,9: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?” (RÚF) 

JÁNOS 6,1-13 

Figyeld meg, hogy Jézus nem a köveket változtatta kenyérré (amivel a Sátán megkísértette  

Őt a Lukács 4,3-ban). Csak egyetlen példát találunk a Bibliában, amikor Isten teremtett valamit egy szükség betöltésére. (4Móz 11,21-23) Általában az Úr egyszerűen azt áldja meg, amire rátesszük a kezünket. Ebben az esetben az élelem egyáltalán nem volt elegendő a szükség betöltésére, de amikor az Úr megáldotta, bőséges volt. 

Jézus nemcsak tanította, hanem gyakoroltatta is a tanítványokat. Folyamatosan próbálta bevonni őket a csodákba. Alig néhány nappal később ismét megkérdezte őket, hogy miként láthatnák el élelemmel a négyezer fős sokaságot. Mintha azt mondta volna: „Elhibáztátok, amikor megkérdeztem, hogyan adhatnánk enni az ötezer embernek. Itt most kevesebb ember és több élelem van. Ezúttal mit javasoltok?” 

Ahelyett, hogy visszaemlékeztek volna az előző csodára, úgy viselkedtek, mintha soha nem látták volna, amint Jézus megvendégeli a sokaságot, és újra a saját forrásaikra tekintettek. (Mt 15,32; Mk 8,1) Mi is túl gyakran mindent megpróbálunk először, megfeledkezve Isten természetfeletti erejéről, míg végül nem marad más, csak az ima. Sokan elmulasztják a csodát, mert soha nem tették meg a hit első lépését, és nem használták azt, amijük volt. Ez a csoda részben kétségkívül ennek a fiatal fiúnak köszönhető, mert felajánlotta, amije volt. Ha szükségben vagyunk, keresnünk kell Isten útmutatását, hogy mibe kezdjünk bele, majd bíznunk kell Benne, hogy megáldja és megsokszorozza a munkánk eredményét.