Megbékélés Augusztus 6.
Lk 12,56-59
Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged.
(Lk 12,58)
Jézus a kapcsolatokról beszélt, mielőtt ezt a példázatot adta a bírótól való megszabadulásról. A figyelmeztetés világos: mindent meg kell tennünk, ami csak rajtunk múlik, hogy elke-rüljük a viszálykodást (Róm 12,18). Annak a következménye, ha nem tudjuk az egymás közötti konfliktusokat elrendezni, rosszabb lehet, mint a büntetés vagy a börtön. Az ellenségeskedés szellemi és érzelmi fogságot hozhat létre.
A Jakab 3,16 azt mondja: „Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.” Depresszió, félelem, ma gány, keserűség, betegség, pénzügyi problémák és sok egyéb dolog vál hat börtönné, melyekből megbékélés nélkül nem szabadulhatunk. A szótár szerint megbékélni annyit tesz, hogy „újra megalapozni a barátságot a felek között; elrendezni, megoldani a vitát.” A megbékélés a kulcs ahhoz, hogy eredményesen kezeljük az ellenségességet, rossz indulatot, gyűlöletet, amelyek a viszályt okozzák. Többféleképpen kö zelíthetünk a megbékéléshez.
Ha például valakit megbántottunk durva szavainkkal, akkor bocsánatot kérhetünk. Ha valakinek pénzzel tarto zunk, visszafi zethetjük a tartozást. Ha valamilyen ártalmas dolgot kö vettünk el valaki ellen, akkor megtehetjük a szükséges jóvátételt. Min den esetben az a megbékélés lényege, hogy eredményesen foglalkoz zunk a viszályhoz vezető, eredendő okokkal. Az Isten és közötted fennálló viszály oka a bűn volt, de Ő magához ragadta a kezdeményezést, hogy Jézus vérén keresztül eltávolítsa ezt az akadályt, így a barátja lehetsz. Megbékéltél Istennel Jézus halála és feltá madása által. Most már te is a megbékélés szolgálatában állsz (2Kor 5,18). Ma, Isten által felkenve békélj meg azokkal, akikkel viszályba kerültél, és vezess másokat is az Istennel való megbékélésre Jézus által!
