Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? (Máté 18:33)
Péter úgy érezte, hogy igen nagylelkű volt akkor, amikor felajánlotta, hogy hétszer is megbocsájt a testvérének egyetlen napon, ám Jézus azt mondta, hogy 490 esetben is meg kellene bocsájtania. Természetesen lehetetlen, hogy valaki napjában 490 esetben vétkezzen ellened. Jézus valójában ezzel azt mondta, hogy a megbocsájtást korlátlanul kell megtennünk.
Amikor megbántanak vagy megsértenek, akkor gyakran jogosnak érezzük, hogy némi haragot tartunk magunkban. Az Ószövetség ezt ki is fejezte a “szemet szemért, fogat fogért” állításával. (2. Mózes 21:23-25). Amíg a sértést meg nem fizették, addig az emberek nem érezték úgy, hogy meg kellene bocsájtaniuk, azonban Isten minden sértéssel elbánt, amikor valamennyi bűnt a tökéletes Megváltóra helyezett, aki helyettünk szenvedett ítéletet. Istentől ilyen módon megbocsájtást nyerni, majd később azt kérni, hogy érdemelje ki az illető a bocsánatunkat, egyáltalán nem krisztusi megoldás. Jézus minden ember bűnéért meghalt, a bűnbocsánatot akkor biztosította a részünkre, amikor még vétkesek voltunk, nekünk ugyanígy kell tennünk.
A példázat mondandója az, hogy amikor az emberek rosszul bánnak velünk, akkor meg kell emlékeznünk Isten hatalmas irgalmáról, amit felénk tanúsított, és ennek megfelelően kell reagálnunk. Minden tartozás, amivel nekünk tartoznak, elenyésző ahhoz hasonlítva, amit nekünk bocsájtott meg az Úr. Együtt kell éreznünk másokkal, ahogy Ő tette velünk.
Korlátlan megbocsájtást nyertél Istentől Jézus kiontott vérén keresztül. Engedd, hogy ez a valóság rezonáljon a szíveddel ma, és ha valaki megsért vagy megbánt téged, akkor ez az igazság képessé tesz arra, hogy gyorsan megbocsáss neki. Ez az egyik fontos útja annak, hogy növekedj Istenben, és Jézus Krisztus számára érett tanúbizonyság légy. Azzal, hogy megbocsájtasz azoknak, akik kárt okoztak neked, megengeded, hogy Jézus szeretete szabadon áramoljon rajtad keresztül feléjük.