Megszabadultunk a törvénytől Augusztus 1.
Lukács 16,16: „A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta Isten országát hirdetik, és mindenki erőnek erejével törekszik felé.” (RÚF)
LUKÁCS 16,16-17
A Biblia azt tanítja, hogy Istennek különböző üdvtörténeti korszakai, istenileg elrendelt útjai vannak az emberiséggel való bánásmódját illetően. Az üdvtörténeti kor egyszerűen egy olyan időszak, amelyben Isten egy bizonyos módon bánik az emberiséggel. Az ószövetségi törvény kora ideiglenes volt, és a törvényadástól (2Móz 20) Keresztelő János szolgálatáig uralkodott. Amikor Krisztus eljött, véget vetett a törvénynek mint a megigazulás eszközének. (Róm 10,4) Aki a törvény megtartását hirdeti az Isten előtti megigazultság követelményeként, az egy olyan ószövetségi rendszerhez tér vissza, amely eltöröltetett, és hiábavalóvá teszi Krisztus munkáját az életében.
Az újszövetségi hívő Isten kegyelmének korszaka alatt él. Nem vagyunk a törvény alatt. Ez nem jelenti azt, hogy a törvény megszűnt. Könnyebb elmúlnia az égnek és a Földnek, mint hogy a törvény legkisebb része is elvesszen. A törvény nem múlt el. Beteljesedett. (Mt 5,17) Krisztus betöltötte helyettünk minden betűjét, és a megigazultságot nem a teljesítményünk alapján tulajdonítja nekünk, hanem a Belé vetett hitünk alapján. A törvény célja soha nem a megigazulás volt. Teljesen erőtlen volt arra, hogy üdvösséget adjon.
Ez csak a szükségünket mutatta meg és a Megváltóhoz vezetett minket. A törvény nem az igaz embereknek szól, hanem azoknak, akik nem születtek újjá. Akik nem fogadják el Jézust Megváltójuknak, azokon ott marad Isten haragja, amely a törvény következménye. Ebben a jelenlegi korban Jézus nem azért jött, hogy elítélje az embereket, hanem hogy kegyelmet és igazságot hozzon. Akik nem hisznek a Fiúban, az ószövetségi törvény ítélete alatt vannak, és ha nem térnek meg, örökké el fogják szenvedni Isten haragját. Adj hálát Istennek a kegyelméért!