Megszentelt közösség Október 11.
Lk 22,19
És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
(Lk 22,19.)
Az Úrvacsora kenyere Jézus testét szimbolizálja, amely az Ő szenvedésein keresztÜl töretett meg a számunkra. Nem-csak meghalt a kereszten értÜnk, hanem 39 ostorcsapást is elszenvedett a hátán, amely által meggyógyultunk (1Pt 2,24). Az úrvacsorai közösségnek emlékeztetnie kell bennÜnket arra az érzelmi és fizikai megváltásra, amit Jézus biztosított a számunkra. Az Úrvacsora részben a páska, a zsidó húsvét beteljesedése, amit évente csak egyszer Ünnepeltek. A korai keresztény közösség azonban hetente, sőt előfordult, hogy naponta vett Úrvacsorát.
Az Úrvacsora gyakoriságára nézve nincs előírás a Bibliában. Ahogy részesedÜnk az Úrvacsorában, Ünnepélyesen megemlékezÜnk az Úr haláláról, és a halálában való egységÜnkről. Meghaltunk, majd örök életre feltámadtunk Vele, melyet már most élvezhetÜnk (Kol 1,12). A kenyér vétele részesedésÜnket jelenti a gyógyulásban és az egészségben, mivel az Ő teste azért töretett meg, hogy a mi testÜnk ép lehessen. A bor vétele az Ő megigazításában való részÜnk, amely az Ő értÜnk kiontott vére.
Az Úrvacsora közössége egyik legerőteljesebb kifejeződése a hitednek, melyet Jézus megváltói munkájába vetettél. Az 1. Korinthus 11,27 szerint nem szabad könnyelműen vennÜnk. Ma emlékezz meg Jézus csodálatos megváltásáról és az Üdvösségről, amely megváltoztatta az életedet! Bármikor, amikor lehetőséged van, vagy késztetést érzel arra, hogy Úrvacsorát végy, tedd azt az Úrral való közösséged kÜlönleges idejévé, Ő annak szánta.
