Mennyire vagy elkeseredve?

Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: “Dávid Fia, könyörülj rajtam!” (Márk 10:48)

Lenyűgöző, hogy mekkora hatást gyakorolnak ránk mások! Intenzív vágy él valamennyiünkben, hogy megfeleljünk a körülöttünk lévők elvárásainak. A csoport részévé szeretnénk válni. Nem akarunk kívülállók lenni. Elfogadást keresünk. De a tömeg sohasem megy végig Istennel az úton. Azoknak, akik Isten legjobbját kapják, ellene kell állniuk a tömegnek.

Bartimeust rákényszerítették arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen. A többi ember megválaszthatta, hogy hol akart élni, mivel akarta megkeresni a kenyerét, de egy vak embernek nem volt más választása, mint a koldulás. De amikor Bartimeus hallott Jézusról és az általa tett csodákról, hirtelen választási lehetőséget kapott! Választhatott, hogy higgyen és meggyógyuljon.

A vak koldus belsejében, mélyen a szívében egy hívő lakozott. Bartimeus vágyott arra a napra, amikor Jézus keresztezi az útját, és ez a nap eljött. Nem hagyta, hogy bárki meggátolja abban, hogy megszerezze a saját csodáját, így abban a pillanatban, amikor tudta, hogy Jézus közel van hozzá, kiabálni kezdett: “Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Az emberek megdöbbentek a kitörésén, de ő egy egész életet töltött döbbenetben és szégyenben, és többé már nem akart így élni. Ha nem tette volna magát látványossággá, akkor a dolgok talán sohasem változnak meg. Most vagy soha.

Van valami erőteljes abban, amikor a kétségbeesés Jézusban való hittel kombinálódik. Eléggé el vagy keseredve ahhoz, hogy bármit megtégy ahhoz, hogy Jézust megérintsd és elfogadd mindazt Tőle, amit számodra kínál? Ne hagyd, hogy valaki, akárki megakadályozzon abban, hogy a legjobbat megkaphasd Tőle!

Vélemény, hozzászólás?