Min gondolkodsz?

És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. (1. Mózes 22:5)

Legtöbbünk számára nehézséget jelent feldolgozni azt a történetet, amikor Ábrahám feláldozza fiát, Izsákot Istennek. Nagyrészt az jelenti a nehézséget, hogy helytelenül azt gondoljuk: rendkívüli próbatétel volt ez Ábrahám számára.

Egy mozifilm jelenetében Ábrahám úgy jelenik meg, mint aki egy kőnek támaszkodva kiáltja: “Ne, Isten! Bármit, csak ne Izsákot!” A film úgy mutatja be Ábrahámot, mint aki egész éjjel harcol Istennel, és a végén megtörve, de engedelmeskedik a parancsnak. A Biblia azonban nem ezt mondja. Nem találunk utalást Ábrahám ellenállására nézve. Valójában a harmadik vers azt mutatja, hogy Ábrahám felkel korán reggel, és elindul az áldozás helyszínére. Azt mondja a szolgának: “…elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. “ (1. Mózes 22:5.)

A Zsidó 11:19 szerint Ábrahám hitt abban, hogy Isten feltámasztja Izsákot a halálból. Sohasem látta halottnak Izsákot, és azért ment el, mert Isten megígérte neki, hogy Izsákon keresztül gyermekek sokaságát fogja kapni, Izsáknak pedig egyelőre egyetlen gyermeke sem volt. Tehát Izsáknak élnie kellett. Ábrahám nem a halálon gondolkodott, hanem a feltámadáson.

Te min gondolkodsz? Az áldozatra nézel, vagy pedig a jutalomra? Amire gondolsz, meg fogja határozni a reakciódat, amit Isten kérése vált ki benned. Ha az áldozatra gondolsz, akkor az Istenben való hited hamar elenyészik… még ha valóban engedelmeskedsz is, nem vársz győzelmet. De ha Isten ígéretére gondolsz, ahogy Ábrahám, akkor lesz hited arra, hogy bármit feláldozz. A választás a tiéd, és a döntésed meg fogja határozni, hogy vajon ellenállsz, vagy örvendezel.