Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lukács 15:18)
Ez egy jó példa a valódi megtérésre. A fiú nem említette saját jóságát, nem próbálta igazolni cselekedeteit. Ehelyett megalázta magát és apja irgalmasságához járult. Hasonlóképpen mi sem járulhatunk Isten elé önigazultsággal, meg kell magunkat aláznunk, hitünket a Megváltóba vetnünk és elfordulnunk minden gonosz utunktól. (2Krónikák 7:14) Ez a valódi megtérés – elménk és szívünk belső megváltoztatása, amely hozzáállásunkat és külső cselekedeteinket is megváltoztatja.
A megtérés szükséges része az üdvösségnek. Más alkalommal már részletesen beszéltem az Isten szerinti és a nem Isten szerinti szomorúságról. Ennek a fiatalembernek Isten szerinti szomorúsága volt a cselekedetei miatt, és ez a szomorúság megtéréshez vezette őt. Az istentelen szomorúság, vagy másképpen világi szomorúság önközpontú, csak önsajnálatot és áldozat-mentalitást eredményez, amely valaki mást okol a problémáiért. Ez a gondolkodásmód természetesen nem vezet megtéréshez, és megtérés nélkül nincs visszatérés az Atyához.
A fiatalember rosszul érezte magát a bűnei miatt, és felismerte, hogy mind a természetes, mind a mennyei Atyja ellen vétkezett. Ez volt a kezdete a teljes helyreállásának mindkettejük felé. Ma, ha keresed az Urat, ne hagyd, hogy bármi közéd és Közé álljon! Ha Istentől jövő szomorúságot érzel, vidd hozzá és Ő megbocsátja és eltörli örökre. Ez megváltoztatja a napodat – és életed következő részét is!