Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. (Lukács 15:28)
Ha az idősebb fiú számára a legfontosabb kívánság az apjával való kapcsolat lett volna, akkor örült volna annak, hogy helyreállt az apa és a másik fiú kapcsolata. Apja öröme láttán könnyek szöktek volna szemébe. Emellett, ha az idősebb fiú szívében együttérzés lett volna testvére felé, akkor hasonlóan apjához, ő is örült volna. Ehelyett teljes mértékben önközpontú volt (azaz gőgös) és dühös lett. Ezt illusztrálja a Példabeszédek 13:10, mely szerint “A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van.”
Az idősebb testvér büszke volt, mivel azt gondolta, hogy jobb a testvérénél. Nem tudunk olyasvalakit szeretni, akiről azt gondoljuk, hogy “alattunk van”. Némelyek jobb atléták másoknál. Van, aki jobb üzletember, mint mások. Akad, aki jobban beszél, mint mások, és folytathatjuk a példákat. Ez egy istentelen összehasonlítás (2 Korintus 10:12) El kellene ismernünk, hogy teljesítményünk nem tesz jobbá bennünket – vagy rosszabbá – másoknál. Isten nem aszerint értékel bennünket, hogy mit tettünk, Ő a szívünkre tekint, és arra, hogy mit miért cselekszünk.
A jobb teljesítmény nem tesz jobbá egy embert. Egy személy jelleme súlyosan hiányos lehet annak ellenére, hogy jó teljesítményt nyújt. Klasszikus példája ennek az idősebb fiú. Csupa jó dolgot végzett, teljesen rossz okból. Belül romlott és önző volt. Helyesen cselekedett, hogy apja kegyét elnyerje, és végül saját szerencséjét megcsinálja.
Miért teszed azt, amit teszel? Mi a valódi motivációd, hogy bizonyos ajándékaidban, talentumodban, készségedben kiváló szeretnél lenni? Ma kérd meg az Urat, hogy mutasson rá olyan területekre az életedben, ahol helyes dolgot cselekszel, de rossz okból. Ha találsz ilyet, ne kárhoztassad magad miatta! Egyszerűen térj meg (változtasd meg gondolkodásod és hozzáállásod) és a továbbiakban a helyes dolgot helyes okból tedd.