Áldott vagy, hogy áldás légy

Majd szólt a tanítványaihoz is: “Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. (Lukács 16:1)

A hamis sáfár kapzsi volt. Egyáltalán nem volt hűséges a mesteréhez, illetve a mestere adósaihoz. A mestere javait saját magára költötte. Amikor lebukott, akkor a saját magát szolgáló természete számba vette a lehetőségeket, és úgy döntött, hogy változtatást eszközöl. Elhatározta, hogy gazdája pénzén szerez barátokat azért, hogy kirúgása esetén segítséget találjon náluk.

A gazda egyértelműen eléggé gazdag volt ahhoz, hogy ne vegye támadásnak a sáfár önkényes adóelengedési akcióját, sőt, kifejezetten megdicsérte szolgáját. Nem a helytelen módszert dicsérte meg, hanem azt a tényt, hogy a hamis sáfár az úr pénzét végül a jövője érdekében kívánta használni, nem pedig eltékozolni azt saját magára. Bár a szolga motivációja a végső nyeresége volt, bizonyos bölcsesség található a cselekedetében. Eddig ez hiányzott.

Ebben az értelemben mondta Jézus, hogy ezen világ fiai (az elveszett emberek) bölcsebbek a világosság gyermekeinél (újjászületett emberek), mivel előbbiek megtervezik a jövőjüket. Jézus az mondta nekünk, hogy arra használjuk a pénzt (hamis Mammon), hogy barátokat szerezzünk, akik befogadnak bennünket az “örökkévaló” hajlékokba. Az örökkévaló szó alkalmazása azt jelzi, hogy Jézus most az örökkévaló jövőnkről beszél. Azok az emberek, akik Isten királyságába való befektetésünk által lettek áldottak és megmentettek, ők fognak fogadni bennünket amikor átköltözünk az Úrhoz.

Isten anyagi javakat bízott rád, így ténylegesen az Ő forrásainak a sáfára vagy. Ezt a vagyont azért adta neked, hogy megalapítsad az Ő szövetségét a földön – nem pedig, hogy saját vágyaidra költsed. Ma úgy használd a pénzed és a javaidat, hogy tudatában vagy: “azért vagyok áldott, hogy áldás legyek.”

Vélemény, hozzászólás?