Az Úr így válaszolt: “Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? (Lukács 12:42)
A sáfár egy olyan személy, akit azzal bíztak meg, hogy más javaival vagy ügyeivel foglalkozzon. A sáfár által ellenőrzött tulajdon nem a sajátja, és nem is tehet akármit vele, amit éppen szeretne. Azt várják tőle, hogy a megbízója kívánsága szerint cselekedjen.
A bankár is egy sáfár. Mások pénzét bízták rá. Szabadságot kapott arra, hogy bölcsen befektesse a pénzt oly módon, hogy az hasznot hozzon a betéteseknek és a részvényeseknek, de börtönbe küldik azért, ha csak úgy elveszi a pénzt és saját magára költi. A bankár elszámoltatható (Lukács 16:2) azok felé, akik a pénzüket rábízták, mint sáfárra. A pénz nem az övé, bár a kezelésébe került.
Ez a példázat és más igék is (1Korintus 4:1; Titus1:7; 1Péter 4:10) a hívőket, mint Isten kegyelmének sáfárait mutatják be. A vagyon, a talentumok és képességek, melyeket birtoklunk, valamint Isten szeretetének a kijelentése, amelyet kaptunk, nem a sajátunk, amivel azt tehetünk, amit csak akarunk. Istentől kaptuk ezeket a dolgokat, ezért Neki számolunk el ezeknek az ajándékoknak a helyes vagy helytelen használatával. Alapvetően fontos észben tartanunk ezt, hogy teljesíthessük Isten iránti kötelességünket, mint az Ő “sokféle kegyelmének” sáfárai.
Légy ma Isten kegyelmének bölcs sáfára! Mutasd meg mások számára azt a szeretetet és megbocsátást, amit Tőle kaptál, és tedd középpontba Őt számukra mindenben, amit mondasz és teszel.