Nincs mentség

“Aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lukács 12:48)

A fenti igevers Isten ítéletének változó mértékéről beszél, amely a bűnt elkövető személy ismeretén alapul. A 3Mózes teljes negyedik fejezete a tudatlanságból elkövetett bűnökkel foglalkozik. Jézus ezt mondja a János 9:41-ben: “Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.” A Róma 5:13 szerint: “a bűn nem róható fel, ha nincs törvény.”

Az 1Timóteus1:13-ban Pál azt mondja, hogy azért nyert irgalmat, mert “hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.” A bűn, amiről beszél, a káromlás volt, mely Jézus tanítása szerint nem megbocsátható, ha a Szent Szellem ellen történik. Láthatjuk, hogy Pál esetében a tudatlanság lehetőséget biztosított számára a második esélyre. Ha az igazság meglátása után is folytatta volna a káromlást, bizonyára megfizette volna az árat.

Nem mondhatjuk, hogy az a személy, aki nem rendelkezik Isten akaratának teljes kijelentésével, az ártatlan… függetlenül a cselekedeteitől. A 3Mózes 5:17 világossá teszi, hogy az egyén akkor is bűnös, ha tudatlanságában vétkezett. A Róma 1:18-20 alapján minden ember intuitív ismerettel rendelkezik Istenről, mellyel felismeri, sőt megérti az istenséget. Ez a fejezet később megmagyarázza, hogy az emberek megtagadták és megváltoztatták ezt az igazságot, amit Isten adott, így nincs mentségük.

Senki sem állhat Isten elé az Ítélet Napján azt mondva: “Isten nem tisztességes.” Isten minden valaha élt személynek, – tekintet nélkül arra, hogy mennyire távol, vagy elszigetelten élt – megadta a lehetőséget, hogy megismerje Őt.