Mit vársz?

Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! (Lukács 1:29)

Gábriel angyal semmiféle negatív, lekicsinylő dolgot nem mondott Máriának. Annyit mondott neki, hogy örvendezzen, mert Isten előtt nagy kegyelmet talált, az Úr vele van, valamint ő a valaha élt legáldottabb nő. Mi volt olyan felzaklató ebben?

A valóságban legtöbbünk nincs hozzászokva a dicséretekhez, és túlságosan a hibáinkra összpontosítjuk a figyelmünket. Másokkal kapcsolatban durva dolognak tarthatjuk, ha hibáinkat említik, de magunkra vesszük, ha így tesznek. A dicséret ugyanakkor kellemetlen. Elpirulunk, ám amikor Istentől jön, akkor akár félelmet is kelthet bennünk. Miért van ez?

Nem tudjuk a dicséreteket kezelni, mivel egy rossz képünk van Istenről. Hajlamosak vagyunk úgy látni, hogy Ő kemény, követelőző és kárhoztató, nem pedig szerető Apuka. Ítéletet várunk Tőle, nem pedig irgalmasságot, különösen nem dicséretet. A Biblia azt mondja Istenről, hogy Ő a szeretet. (1 János 4:8.) Ez nem jelenti azt, hogy elnézi a bűnöket, hanem Ő megbocsát nekünk, gyermekeinek, és arra inspirál bennünket, hogy ne vétkezzünk.

Ahogy Mária, mi sem vagyunk hajlamosak úgy látni magunkat, ahogy Isten lát bennünket. Ha Gábriel megdorgálta volna, bizonyára közel sem lett volna akkora probléma a számára. Bizonyára azt mondta volna: Ez bizony Isten lehetett. De Gábriel nem tett mást, mint megdicsérte, és Mária a végén mindent megkapott, amit Isten ígért neki. Ismerd fel ma, hogy Isten minden hívőt megáldott és nagyon kedvel – téged is beleértve!

Vélemény, hozzászólás?