Még nincs vége!

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. (Zsoltár 73:17)

Ez a Zsoltár meglehetősen zavaros volt a számomra egészen addig, amíg nem töltöttem időt a tanulmányozására, illetve nem imádkoztam felette. Ezután értettem meg, hogy olyan érzéseket fejez ki, melyeket Isten minden igaz gyermeke érzett már valamikor. Az első 16 versszakban Asáf a gonoszok jólétén lamentál. Azt mondja, hogy úgy látszik, a gonoszok jól megvannak a bűnnel. Úgy tűnik, hogy jólétben élnek és nem idegeskednek olyan dolgokon, amelyeken az istenfélő emberek. Ismerősen hangzik?

Mai társadalmunkban szinte az egyetlen csoport, akikkel szemben diszkriminációt lehet alkalmazni, az a keresztényeké. Minden általunk vallott értéket támadnak, és ha nyilvánosan hangot adunk ezeknek, akkor bigottnak és intoleránsnak bélyegeznek bennünket. Az erkölcstelenséget nemcsak gyakorolják, hanem még fitogtatják is! A tv-programok, mozifilmek, újságok, magazinok és könyvek tele vannak erkölcstelen tevékenységekkel. Azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolják ránk, összességében a leginkább erkölcstelen emberek a népünk között, mégis összehasonlíthatatlanul több pénzt és figyelmet kapnak, mint az istenszeretők. Azt mondják, hogy a karakter többé már nem kérdés a politikában. Időnként, ahogy kormányunk vezetőinek szavait olvassuk, cselekedeteiket halljuk, tényleg így tűnik.

A Zsoltár azonban kijelenti, hogy ez a látszólagos jólét csupán átmeneti. A végén bűneik büntetése utoléri őket (4 Mózes 32:23). A fizetés napja közeleg. Van egy jutalom, ami az istenfélőkre vár, és van egy büntetés, ami az istentelenekre. Hívőként a felelősségünk az, hogy ne gyűlöljük, ne vessük meg az istenben nem hívőket, hanem imádkozzunk értük, és mondjuk el nekik az üdvösségről való igazságot, melyet Jézus Krisztusban találhatnak meg.

Végy leckét Asáftól ma, és a hitetlen embereket lássad a Megváltó szemein keresztül. Ezután képes leszel szeretni őket, megbocsátani nekik és erőteljesen tanúskodni feléjük az igazságról.