Felismered Jézust?

És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. (Lukács 24: 15)

Jézus két tanítványa egy város felé gyalogolt, amit Emmausnak hívtak. Szomorúak voltak, mert Jézusról gondolkodtak éppen. Azokon a beszámolókon töprengtek, amiket nem rég hallottak, miszerint Ő feltámadt, de a tanítványok hitetlenek voltak. Hinni szerettek voltak, de az értelmük nem engedte.

Abban a pillanatban Jézus csatlakozott hozzájuk, de ők nem ismerték fel Őt. Az a személy, akit annyira szerettek, velük volt, és ők nem ismerték fel. Hogy történhetett ez? Ha felfogták volna, hogy Jézus velük van, akkor az összes kérdésükre választ kaptak volna, és minden bánatuk örömre fordult volna.

Ugyanezt a történetet jegyezte fel Márk evangéliuma a 16: 12-13 részében. Ebben a beszámolóban Márk azt mondja, hogy Jézus más formában jelent meg, de ez nem jelenti azt, hogy máshogy nézett ki. Azon a napon később Jézus azt mondta, hogy tekintsék meg a szögek nyomát a kezein és lábain. (Lukács 24: 39,40.) Ugyanúgy nézett ki, de egy feltámadott testben volt. A természetes gondolkodás nem tudja felismerni a szellemi igazságokat; a szellemi valóság szellemi módon ismerhető meg. (1Korinthusz 2:14.)

Hasonlóképpen az Úr mindig velünk van. Soha nem hagy el bennünket, de mi gyakran hiányoljuk Őt. Nem érzékeljük a jelenlétét, mert az értelmünk szemein keresztül nézünk, nem pedig a hit szemein át. Az Emmaus felé vezető úton a tanítványok akkor ismerték fel Jézust, amikor Ő megtörte a kenyeret velük. (Lukács 24:30,31.) Amikor hit által közösségünk van Vele, akkor megnyílnak a szemeink az Úr jelenlétére. Ma nézz a hited szemein keresztül, és lásd Őt, aki megígérte, hogy soha el nem távozik tőled és sem el nem hagy, hanem veled munkálkodik! (Zsidó 13:5.)