Bemerítés – Kinek a nevében?

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. (Máté 28:19)

Jézus azt az utasítást adta a számunkra, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében merítsünk alá (keresztség, vízkeresztség), ennek ellenére nem találunk feljegyzett példát arra, hogy a hívők így tettek volna. Az Apostolok cselekedeteiben feljegyzett példák szerint az embereket egyedül Jézus nevében merítették alá. Emiatt a figyelemreméltó különbség miatt olyan tanítások jelentek meg, miszerint nem létezik a Háromság, valamint, ha nem egyedül Jézus nevében történik az alámerítkezés, akkor nem üdvözülhet az alámerített személy. Ez egy hamis tanítás, ami sok embert vezetett félre.

A vízbe való alámerítés egy külső bizonyítéka annak a belső változásnak, ami az újjászületéskor szellemünkben történik. Az Apostolok cselekedetei 10:44-48 alapján Kornéliusz és barátai betöltekeztek Szent Szellemmel és nyelveken szóltak, ami azt bizonyítja, hogy még a vízbe való bemerítésük előtt újjászülettek.

Jézus parancsa és a korai Egyház gyakorlata közötti harmónia egyszerű. Amikor az embereket az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében merítjük alá, akkor Jézus nevében merítünk alá, mivel “Őbenne lakozik az Istenség teljessége testileg” (Kolosszé 2:9). Ennélfogva az Atya, a Fiú és a Szent Szellemben való bemerítés, vagy Jézus nevében történő bemerítés egyaránt helyes gyakorlatok, amíg a Kolosszé 2:9 szellemében értelmezzük ezeket.

Ez pusztán egy példa arra, hogy Isten Igéje egyetértésben van önmagával. Néha nem tanulmányozzuk eléggé az Írást. Ma, ha kérdésed támad az Igével kapcsolatban, ami ellentmondásnak tűnik, akkor egyszerűen tanulmányozzad azt. Kérdezd meg a pásztorodat – álmélkodni fog, hogy kérdezel tőle! Az Ige mindig megmagyarázza önmagát.