Az emlékezés hatalma

Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket. (2Péter 1:13)

Péter ideje ezen a világon korlátozott volt. Valószínűleg ez volt az utolsó bátorítása azok felé az emberek felé, akiket annyira szeretett. Mégis, ahelyett, hogy újabb információt osztott volna meg velük, olyanra emlékeztette őket, amit már tudtak. Az emlékezés erejét használta arra, hogy felkeltse az érdeklődésüket.

Az emlékezés egy erőteljes dolog. Egy látvány, hang, vagy illat olyan érzelmeket és cselekedeteket válthat ki, amelyeket évek óta nem tapaszalt az ember, mindezt azért, mert visszaemlékezünk. Az emlékezés az elménk képessége. Péter azt mondja: “a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem”. (2Péter 3:1). Gondolkodnunk kell, hogy emlékezhessünk. Ez erőfeszítést igényel, de megéri.

Az Úr egyik módszerre arra, hogy emlékeztessen bennünket, az, hogy különleges napokat tartunk, hogy különleges eseményekre emlékezzünk. Ez volt a fő célja a Szombatnak (Sabbath) (5Mózes 5:15) és az Ószövetségi ünnepnapoknak. (5Mózes 16:3.) Arra szolgáltak, hogy folyamatosan emlékeztessenek az Úr áldásaira. Pontosan ez a célja az amerikai hálaadás ünnepének is.

Nemzeti hovatartozásodtól függetlenül a hálaadásnak életed részévé kellene válnia. Szükséged van arra, hogy megemlékezzél az Ő minden jótéteményéről (Zsoltárok 103:2). Az Úr azért kéri, hogy el ne feledkezz, mert az emlékezés erősen és hatékonyan tartja meg a hitedet Őbenne. Ha nem teszel némi erőfeszítést ennek érdekében, akkor felejteni fogsz. Használd a mai napot arra, hogy megemlékezz Isten valamennyi, feléd irányuló jótéteményéről.