Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram! (Apostolok cselekedetei 9:10)
Isten Ananiást nevén szólította, ő pedig válaszolt: Itt vagyok, Uram! Mi történt volna, ha Ananiás nincs ott? Mi lett volna, ha éppen akkor valami mással foglalkozik, és nem hallgatott volna az Úrra? Az Úr talán valaki mást talált volna, aki megteszi az akaratát, de nem tudhatjuk biztosan. Ezt mondhatjuk: Ananiás élete legnagyobb lehetőségét mulasztotta volna el. Hány ember vezetett az Úrhoz valakit, aki olyan hatással lett volna a világra, mint Pál?
Nagy jelentősége van annak, hogy Ananiás ott volt. Az Úrral való közösség helyén tartózkodott. Figyelmesen hallgatott az Úrra. Ez nem jön két nap alatt. Bizonyára Ananiás sok időt töltött az Úr jelenlétében. Hány nap, hét, vagy év múlt el úgy, hogy Ananiás az Urat kereste? Amennyire ismerjük, Isten nem tett az ő életében olyan látványos dolgokat, mint amit ebben az időben. Ananiás azonban hűséges maradt. Ott volt, amikor a nagy lehetőség megérkezett.
Gyakran nem vesszük tudomásul, hogy normál esetben nem látunk angyalokat, nincsenek látomásaink az Úrral való közösségünk idején. Nem mindig lúdbőrzik a hátunk. Csak a gyengéd békesség és a hit bizonyossága jelzi, hogy az Úr velünk van. A látványos dolgok csak esetenként jelentkeznek, ennek ellenére folyamatosan gyakorolnunk kell az Úrra való várakozást. Mindig a vonal végén kell lennünk.
Gondolod, hogy Isten hívott már és te nem voltál ott? Ne engedd, hogy ez ma megtörténjen veled! Légy biztos benne. hogy az antennád fel van húzva, a hited be van kapcsolva, így amikor az Úr a neveden szólít, te meg fogod hallani.