A Paradicsom

Erre ő így felelt neki: “Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23:43)

A Paradicsomot Ábrahám kebelének is nevezzük, ahogy Jézus is utált rá a gazdag ember és Lázár történetében. (Lukács 16:22.) Halála után Jézus leszállt a föld alsóbb régióiba (Efézus 4:9). A János 20:17 azt mutatja, hogy ez az esemény valamikor Jézus feltámadása és az Atyához való menetele között volt. Tehát a Paradicsom (Ábrahám kebele) a sheolban, a föld alsó régióiban helyezkedett el.

Az Efézus 4:8-ban olvasható “foglyokat vitt fogva” kifejezés arra utal, hogy Jézus kiszabadította az Ószövetség szentjeit a pokol azon részéből, amit héberül sheolnak nevezünk. Ezt a héber szót fordítjuk pokolnak a Zsoltárok 16:10-ben, mely Jézusról prófétál: “mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában (pokolban, sheolban), azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.” (Apostolok cselekedetei 2:27-30.)

Az Isten nélküli halottak szintén a pokolba, vagy sheolba kerültek, de Jézus tanítása szerint (Lukács 16:19-31) nagy szakadék volt a kegyesek és az istentelenek között. Akik a pokol kínjai között voltak irigykedve látták azokat, akik az Úr áldásait élvezve Ábrahám kebelében, vagy más néven a Paradicsomban voltak.

Bár ezek az ószövetségi szentek áldást nyertek, nem tudtak az Úr jelenlétébe belépni, mivel Jézus Krisztus engesztelése még nem teljesedett be. Ebben az értelemben foglyok voltak ők is. Amikor Jézus meghalt, alászállt a sheolba és magával vitte ezeket a foglyokat. Felvitte őket a Mennybe, egyenesen Isten jelenlétébe, ezzel kiürítette a Paradicsomot. Ezután az esemény után csak isten nélküliek maradtak a pokol szenvedései közepette.

A Jézus mellett megfeszített tolvaj azt kérte Jézustól, hogy emlékezzen meg róla. Jézus biztosította őt, hogy hamarosan a Paradicsomban fognak találkozni. Ma, akár elragadtatás által találkozol a levegőben Jézussal, akár idős korodban egyszerűen elköltözöl a testedből, egyetlen utad a Mennybe vezet, ez örömteli várakozásod.