A halál elvesztette hatalmát

És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. (Máté 27:52)

Ezt a csodálatos eseményt kizárólag Máténál olvashatjuk. A földrengés minden bizonnyal sok sírról elgördítette a köveket Jeruzsálem szomszédságában, és az eltemetett szentek közül sokan feltámadtak halottaikból. Még Jézus halálakor is olyan erő szabadult fel, hogy a halál elvesztette szorítását az általa fogva tartottakon.

Jézus feltámadása után ezek a szentek kijöttek a sírjaikból, bementek Jeruzsálembe és sok embernek megjelentek. (53. vers) Csak sejthetjük, hogy vajon milyen hatást gyakorolhatott ez az esemény az emberekre! Jézus feltámadása a kereszténységet teljesen különleges helyzetbe emelte. Sok ember jött majd ment, miközben néhány kijelentést tett Istenről, vagy új megközelítésbe helyezte Istent, de egyedül Jézus volt az, aki legyőzte a halált. Ez különlegessé teszi Őt, mindenki más fölé emeli, aki valaha is ezen a földön járt.

Mivel Jézus legyőzte a halált, ezért a félelem és a halál fullánkja eltávolíttatott a számunkra. Az 1 Korinthusz 15:55 így ír: ‘Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?’ Mindannyiunknak búcsút kell vennünk az életből eltávozott szeretteinktől, akik a Mennybe mennek. Egy ideig szomorkodunk miattuk, de a halál elvesztette hatalmát felettünk, így szomorúságunk is hamar tovaszáll.

A hitetlen emberek számára nincs remény, hogy elhunyt szeretteiket újra viszontlátják, ezért mélyen gyászolnak, és néha véget nem érően. Veled más a helyzet, mivel hatalmas reménységed van: bizonyosságod van, hogy szeretteidet ismét viszontlátod, és velük lehetsz az örökkévalóságban, az Úrral együtt. Bármikor, ha elveszíted a reményt egy átmeneti helyzetben, csak emlékezz meg azokról a “holt” szentekről, akik Jeruzsálemben jártak. Életedben újra hatalmas perspektíva nyílik, és a mára nézve is friss kitekintésed lesz.