Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? (János 14:2)
Ez Jézus utolsó tanítása a tanítványok számára a keresztre feszítés előtt. Hitük legnagyobb próbatétele előtt álltak, és Jézus felkészítette őket az eljövendőkre. Miért beszélt nekik arról, hogy hajlékot készít számukra a mennyben? Bátorítani akarta őket, és segített abban, hogy a dolgokat megfelelő perspektívába helyezzék. Az 1 Tesszalonika 4:18-ban Pál arról beszél, hogy bátorítsuk egymást azzal a gondolattal, hogy a levegőégben fogunk az Úrral találkozni, mikor Ő összegyűjt bennünket. Pál máskor azt mondta: “Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk”. (Róma 8:18) Egy napon valamennyi megpróbáltatásunk semminek fog tűnni, és ezt tudni hatalmas bátorítást jelenthet a számunkra.
Amikor arra gondolunk, hogy az Úrral leszünk a teljes örökkévalóságban, ez segít nekünk, hogy jelen problémáinkat a megfelelő perspektívába helyezhessük. Könnyen megijedünk a nehézségek hatására, és azt gondoljuk, hogy most aztán minden elveszett. Azonban számunkra, akik újjászülettünk, ha egyre rosszabb is lenne a helyzet, még mindig ott van Jézus ígérete, hogy minden könnyet eltöröl a szemeinkről, és egy olyan lakhelyet készít számunkra, ahol minden előző fájdalom eltűnik. Ez megőriz bennünket a kétségbeeséstől, és a hitünkben való továbblépésre inspirál.
A mennyben nagyon sok lakóhely van, és Jézus egy különleges helyet készít a Részedre. Ami a mennyet “mennyé” teszi, hogy együtt leszel Vele. Kétségkívül lesznek csodálatos látnivalók és teendők, de semmi sem hasonlítható ahhoz, hogy vele lehetsz, aki szeret téged és meghalt érted.