A két legnagyobb parancsolat

“Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?”  Jézus így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté 22:36-39)

Jézus megmutatta, hogy valamennyi Ószövetségben található parancsolat célja, hogy megmutassa a számunkra, hogyan szeressük Istent és másokat. Ezért az a két parancsolat, amely közvetlenül foglalkozik Isten és mások szeretésével (3Mózes 19:18; 5Mózes 6:5) a legfontosabbak.

A vallásos vezetők annyira belevesztek a törvény legapróbb részleteinek megtartásába, hogy szem elől tévesztették annak végső célját. Sem az Istent, sem pedig a felebarátot nem szerették, mégis azt gondolták, hogy a törvényt pontosan betartották. Ugyanez történik ma is. A legkegyetlenebb cselekedeteket hajtják végre az Úr nevében azok, akik azt gondolják, hogy Isten parancsolatait védelmezik. Azonban, ha a két legnagyobb parancsolatot megsértjük azért, hogy a többi parancsolatot megtartassuk, akkor helytelenül alkalmazzuk Isten Szavát, éppúgy, ahogy a vallásos zsidók tették.

Az Ószövetségi Törvény és a kegyelem Újszövetségi koncepciója fő célként Isten és az emberek szeretését jelölik meg számunkra. Azonban az Ószövetség az embert a büntetéstől való félelem által motiválta az Isten és társaik szeretésére, míg az Újszövetségben kapott kegyelem mások feltétlen szeretetére vezet bennünket azáltal, ahogy Isten szeret bennünket.

Lehetséges szentül élni, miközben az ember nem szereti Istent, vagy embertársait, de lehetetlenség, hogy Isten szeretete ne teremjen szentséget az ember életében. Nézz ma minden kapcsolatodra Isten feltétel nélküli szeretetének szemein keresztül. Amint szeretsz, szentté válsz.